Igehely: 1Móz 18:16-33; Kulcsige: 1Móz 18:27 „Ábrahám újból megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok.”
Megérett a világ a pusztulásra – halljuk egyre gyakrabban az elkeseredett megállapítást, ami igaz is, csakhogy a világ már az Édenkertben megérett a pusztulásra, hiszen Isten szentsége és igazsága egy bűnnel sem fér össze. Hála az Úrnak, hogy az Ő kegyelme is mérhetetlen, amely megoldást biztosít Krisztusban, aki az egyetlen igaz és feddhetetlen. Sodomában nem volt tíz igaz ember, akikre nézve megmenekülhettek volna, de valójában most sincs egy igaz ember sem e világon, ezért csak Jézus Krisztus lehet a közbenjáró, akire nézve megmenekülhetünk. A hívőknek imában felelősséget kell vállalniuk a világért, mert Jézus úgy szerette a világot, hogy meghalt érte, és amikor mi közbenjárunk, az Ő lelkületét vesszük át. Isten kijelenti a közelgő pusztulást az övéinek, gondoljunk csak Noéra, Jeremiásra vagy Jónásra. Pál arra bátorít, hogy tartassanak könyörgések minden emberért és a mai világban, amikor a technika lehetővé teszi, hogy a Föld bármely pontján történteket láthatjuk, nem lehetünk közömbösek a sok bajt szemlélve. Imádkozzunk békéért, az éhezőkért, betegekért! Készüljünk az Úr visszajövetelére, és ne legyünk közömbösek mások sorsa iránt sem.
Szabó Róbert
A helyes megszomorodás
Igehely: 2Kor 7:8–10; Kulcsige: 2Kor 7:10 „Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez.”
Pál kétféle szomorúságról beszél itt az igében: az egyik a világ szerinti, amely halált eredményez, a másik pedig az Isten szerinti, amely megtérést és helyreállást hoz. Az Isten szerinti megszomorodás célja a bűntől való szabadulás, és az Úr azért engedi, hogy a kegyelme királyi székéhez járuljunk. Kétféleképpen reagálhatunk a bűnbánatra: vagy úgy, mint Péter tette, vagy pedig úgy, mint Júdás. Az Isten szerinti megszomorodást a Szentírás vagy igehirdetés okozza azért, hogy felismerjük elveszett állapotunkat, mint ahogy Dávid életében is történt ez. Tartsuk kegyelemnek, ha az ige int és mélyre hatol szívünkben, és válaszoljunk helyesen, megalázkodva Isten előtt. Sértő az Úrra nézve, amikor a bűnös nem tudja elfogadni mentő kegyelmét Jézus Krisztus érdeméért. Egy másik módja lehet a megszomorodásnak, amikor valaki int, figyelmeztet. Itt is kétféleképpen reagálhatunk: vagy keressük a helyreállást, vagy megsértődünk az illetőre, kikérjük magunknak, és még keményebbé válik a szívünk. Vizsgáljuk meg életünket, tapasztaljuk meg a szabadulás örömét!
Szabó Róbert
