2024. október 9., szerda

DÉLELŐTT | 
Jób: gazdag üknagyapaként

Igehely: Jób 42:10–17; Kulcsige: Jób 42:16 „Ezután Jób még száznegyven esztendeig élt, és meglátta fiait és unokáit negyedíziglen.”

Jób élettörténete különösen megmutatja azt, mi történik a láthatatlan világban, mert mindazok, amik a háttérben történnek, szintén az Isten irányítása alatt állnak. Különleges példa előttünk a Jób Isten iránti hűsége.

E történet csúcspontját a könyv végén találjuk szép, áldott befejezésként. Az áldás akkor jön, amikor Jób elismeri Isten szuverén hatalmát, ha nem is érti, mi történik vele és körülötte. Megalázkodik és bűnbánatot tart. Ebben a mélyen megalázkodott állapotban kész megbocsátani barátainak, sőt közbenjárni Isten színe előtt értük. Isten megmutatja ebben a leírásban azt is, hogy ő a földi áldás forrása. Tőle származik az élet, az egészség és minden jó, amit élvezhet az ember a földön. Nagy áldás ezen a földön a család, akikkel körülvesz minket Isten. Jób visszakapta életét, egészségét, gyermekeit, rokonait. Életéhez kapott még száznegyven évet, egészséggel, gyermekekkel, unokákkal, dédunokákkal.

Nagy jutalom vár azokra, akik minden körülmények között hűségesen kitartanak mindhalálig Jézus Krisztus követésében.

Nagy György

DÉLUTÁN | 

Imádság a nyomorúság idején

Igehely: Zsolt 102:1–19; Kulcsige: Zsolt 102:2–3 „Hallgasd meg, Uram, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom! Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem!”

A nyomorúság, amiben a zsoltárosnak része volt, testi és lelki fájdalmakkal járt együtt. A fájdalmát súlyosbította a tudat, hogy az élete a mulandóságnak van alávetve (4.v., 5.v., 12.v.), gyakorlatilag senki nincs mellette, olyan, mint a magányos madár a háztetőn (8.v.). Mindezek mellett még az ellenség gyalázását is el kellett viselnie (9.v.).

A legfájdalmasabb azonban az a tudat volt, hogy a nyomorúsága Isten háborgó haragja miatt van, és azt gondolta, azért emelte fel az Úr, hogy magától eldobja (11.v.).

A zsoltáros hite azonban sokkal nagyobb és erősebb volt, mint a bajok, amelyek őt körülvették, mert a problémák ellenére is csak Istentől kéri és várja a gyógyulást. A hite abban nyilvánult meg, hogy megvallotta: Isten örökkévaló, könyörületes, és fel fogja építeni Siont.

Fontos megválaszolni néhány kérdést: Tudsz-e jönni Istenhez, ha problémák vesznek körül? Szoktál-e másokat is bátorítani arra, hogy a problémák közepette Istenhez kiáltsanak?

Fekete Csaba

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
14 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.