2024. február 9., péntek

DÉLELŐTT | 
Halál feletti hatalom

Igehely: Mt 9:18–26; Kulcsige: Mt 9:25 „Amikor azután kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felkelt.”

A halál általánosan, kivétel nélkül hatalmat vesz Ádám minden leszármazottján. Nemcsak a vén embereken, hanem a magzatok felett is. Ennek a valósága megdermeszti az emberi szívet, félelemmel tölti el. Mi mindannyian ismerjük a halál hatalmát. Együtt tudunk érezni a zsinagógai elöljáróval, de a környezetünkben is mindazokkal, akik gyászolnak vagy harcolnak a halállal.

A gyászoló, gyermekét elvesztett ember sok mindent mond, olykor képtelenségeket is. Így gondolták Jairus ismerősei is, amikor hallották, mit kér Jézustól: Tedd rá a kezed, és élni fog! El lehet engedni a fül mellett az ilyen képtelen beszédeket? De Jézus felkelt és elment, elzavarta a sirató sokaságot azzal, hogy a kislány csak alszik. Erre a beszédre már nem tudtak nem nevetni az emberek: A halált jobban ismerjük az életnél, hogy mondhatod, hogy él? De Jézus megfogta a kezét, és az felébredt. Jézusnak ennyit jelent a halál ereje.

Téged is megérinthet, ha kéred, és a lelked életre kel. És majd egy nap a hangját fogod hallani, és felébredsz a halálodból. Mert ez az ember a második Ádám, a Krisztus, ő az egyedüli kivétel. Ő Úr a halál felett!

Györfi Tóbiás

DÉLUTÁN | 

Elfordult haragod

Igehely: Ézs 12:1–6; Kulcsige: Ézs 12:1 „Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál.”

Nincs ember a föld felszínén, aki vétkei miatt mentes lenne az Isten haragjától. Mindannyian vétkeztünk, és hiányzik belőlünk Isten dicsősége.

Ami az ószövetségi Izráelnek prófécia volt a Messiásról, az nekünk ma beteljesedett valóság. Mi kellene legyünk az a nemzedék, amelyik tele kell legyen hálával, nagy ujjongással és lelkesedéssel Isten szabadításáért. Mi kellene legyünk az a nemzedék, amely hirdeti az egész földön Isten fenséges tetteit. Igaz ez rád? Ha igen, hálával folytasd tovább, mert méltó rá Krisztus! Ha nem, akkor keresd meg az okát, hogy miért nincs hála a szívedben és lelkesedés az Úr iránt és az Ő missziója iránt. Nem létezik nyomós és valós ok arra, hogy egy igazi keresztyén élete ne ünnep legyen. Krisztus vére eltörölte adósságunkat, kárhoztatásunkat, szabadságot szerzett, meríthetünk korlátlanul ennek a forrásából.

Hidd el, hogy haragja elfordult rólad, és szeretve, befogadva vagy kegyelemből! Légy hálás, örvendezz, és add tovább ezt a jó hírt!

Györfi Tóbiás

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.