d.e. Az írások ismerete megóv a tévelygéstől – Mk 12:18-27; Kulcsige: Mk 12:24
Jézus ezt mondta nekik: Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem Isten hatalmát? (Mk 12:24)
Ebben a földi életben a legfontosabb, hogy az Úr Jézushoz jöjjünk, és az ő jelenlétében hozzuk meg életünk nagy döntéseit. Igazán az bölcs, aki így hozza meg a jelen és a túlvilági életére vonatkozó elhatározásait.
d.e. Félúton – Mk 12:28-34; Kulcsige: Mk 12:34
Jézus pedig látva, hogy okosan felelt, ezt mondta neki: Nem vagy messze Isten országától. És többé senki sem merte őt megkérdezni. (Mk 12:34)
Vannak olyan emberek, akik a mások kárából tanulnak, de nem eleget. Ebben az igeszakaszban találunk egy írástudót, aki hallotta a szadduceusok és az Úr Jézus közötti hitvitát.
d.e. Nem a tisztség a baj, hanem a lelkület – Mk 12:35-40; Kulcsige: Mk 12:38
Tanítás közben így szólt Jézus: Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken. (Mk 12:38)
Az életben jó dolog írástudónak lenni. Az írástudatlan ember nagy lépéshátrányban van sok területen.
d.e. Az Úr nem egymáshoz, hanem magunkhoz mér minket – Mk 12:41-44; Kulcsige: Mk 12:43
Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. (Mk 12:43)
Az újszülöttek zöme ökölbe szorított kézzel érkezik meg világunkba. Vajon nem jelzi-e ez az ember ösztönszerű birtoklási vágyát? Emberi természetünkből adódóan jobban szeretünk kapni, mint adni.
d.e. Sok a félrevezetés a jövőt illetően – Mk 13:1-11; Kulcsige: Mk 13:5
Jézus pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Vigyázzatok, hogy senki meg ne tévesszen titeket! (Mk 13:5)
Az ember a múltját ismeri, a jelenben él, de a jövő ismeretlen előtte. A nagy kérdésre, hogy –„Mit hoz a jövő?” – keresik az emberek a választ, de legtöbbször nem jó helyen.
d.e. A hűség áldása – Mk 13:12-20; Kulcsige: Mk 13:13
És mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül. (Mk 13:13)
Országunkban a forradalom után, az első népszámláláskor az ország lakosságának több mint a 95 százaléka vallásosnak vallotta magát.