ÁHÍTAT

Október 25 – Kedd

d.e. Bizonyságot tesznek róla mind – ApCsel 22:12-17

Egy bizonyos Anániás pedig, aki törvény szerint élő kegyes férfi, aki mellett bizonyságot tesznek az ott lakó zsidók mind. (ApCsel 22:12)

Azt, hogy valaki milyen ember, elsősorban a családtagok és a barátok tudják elmondani. Öröm az, mikor valakiről az hallható, hogy istenfélő, és mindenekelőtt arra vágyik, hogy Istennek tetsszen, és nem az embereknek.

Október 27 – Csütörtök

d.e. Szüntelenül könyörgött – ApCsel 10:1-6

Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez. (ApCsel 10:2)

Egy olyan helyen kezdett el Isten munkálkodni az ő Szent Lelke által, ahol azt gondolná az ember, hogy ott soha sem lesz megtérés. Volt Cézáreában egy Kornéliusz nevű ember, aki kereste Istent, és a maga módján közeledett Istenhez, de még nem volt újjászületve.

Október 28 – Péntek

d.e. Indulatán uralkodó – Péld 16:1-33

Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít. (Pél 16:32)

Mindannyian tapasztalhattuk, sajnos, hogy milyen az, amikor valaki hirtelen fellobban és heves érzelmi megnyilvánulást tanúsít. Az indulatosság jöhet haragból vagy éppen gyűlöletből. Ez az óemberi természetből adódik. A probléma azonban az, mikor az Isten gyermeke is indulatos és nem akar ebből a bűnből megtérni.

Október 29 – Szombat

d.e. Nincs benne álnokság – Jn 1,44-51

Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság. (Jn 1:47)

Nátánáelt úgy ismerjük meg, mint aki először kételkedik Filep szavában, amikor az Jézusról beszél neki. Filep biztatására azonban elindul, hogy ő is meglássa, valóban Jézus-e az, akiről a próféták jövendöltek. Amikor megtörtént a nagy találkozás, megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy Jézus teljes mértékben ismeri őt.

Október 30 – Vasárnap

d.e. Elhívás ingyen kegyelemből – 2Tim 1:3-10

„Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint.” (2Tim 1:9)

Fiatalon, még polgári hivatásban dolgozva, elmondtam kollégáimnak, hogy a gyülekezetben én vagyok a kántor-harmonista. Mindjárt azt kérdezték, hogy mennyit fizetnek nekem ezért.  Mert ők bizony ingyen nem csinálnák!