Október 1 – Szombat
d.e. Lídia a folyóparton – ApCsel 16:11-15
Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatirából való bíborárus, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. (ApCsel 16:14)
Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatirából való bíborárus, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. (ApCsel 16:14)
„Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.” (Zsolt 71:18)
Csodálatos imádság a mai délelőtt alapigéje. S ami engem imádságra késztet, az talán másoknak is segíthet az áhítatos csendességben. Segíteni szoktak neked testvérem mások gondolatai, vagy csak azt tudod értékelni, ami a saját kútfődből ered? Ha igen, légy hálás ezért.
Megszólalt hát a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok. (Jób 32:6)
Én most elmegyek azon az úton, amelyen minden ember elmegy. Ismerjétek el teljes szívetekből és teljes lelketekből, hogy egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket megígért nektek Istenetek, az Úr! Mind beteljesedett rajtatok, nem veszett el abból egy szó sem. (Józs 23:14)
Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az Úr ellen, és ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra. (1Sám 12:23)
Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. (Jel 1:9)
János volt az egyik legfiatalabb tanítványa az Úr Jézusnak, de a legmagasabb kort is ő érte meg. Tanítványtársai már mártírhalált haltak, amikor őt még valami különleges feladattal bízta meg a feltámadott Úr.