Igehely: ApCsel 2:37-41; Kulcsige: ApCsel 2:41 „Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.”
Az emberiség problémája a bűn, az Isten parancsainak megszegése, de mivel az ember nem képes megtartani a parancsolatokat, ezért az Úr Jézus keresztáldozata mentesíti az Isten ítélete alól mindazokat, akik elfogadják ezt a kegyelmet.
Igehely: ApCsel 2:7-12; Kulcsige: ApCsel 2:11 „Zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.”
Ahogyan a Megváltó földre jöttét égi jelek hirdették; Izráel pászkaünnepének nappalán háromórányi sötétség lett és a templom kárpitja kettéhasadt; a kovásztalan kenyerek ünnepén az Úr Jézus teste romolhatatlannak bizonyult; az új zsenge ünnepén földrengés közepette gördült el a kő a feltámadt Kri
Igehely: Ez 34:11-31; Kulcsige: Ez 34:16 „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.”
Amikor valaki elindul Krisztus követésébe, szüksége van lelki táplálékra, hogy növekedjen. Izráel pásztorai ellen az a vád, hogy csak magukat hizlalják, nem törődnek a néppel. Felelőtlen magatartás a gyehenna fiaivá tenni azokat, akik megtértek (Mt 23:15). Isten számonkéri a pásztorokat (10.
Igehely: Mt 24:3-14; Kulcsige: Mt 24:14 „Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.”
Úgy látszik, hogy a templomi istentisztelet után Jézusnak szüksége van egy kis csendességre. A tanítványok viszont elég komoly kérdést feszegetnek, amit Jézus úgy válaszol meg, hogy felhívja figyelmüket egy nagyon fontos dologra: „vigyázzatok, hogy valaki el ne hitessen titeket!”
Igehely: Róm 15:22-29; Kulcsige: Róm 15:24 „Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.”
Spanyolország Kr.e. 133-ban római uralom alá került és adófizetővé vált. Pál apostol idejében ott sok zsidó élt, és azért vágyakozott arra, hogy ott is hirdesse Krisztust. Talán be is következett ez, és így eljutott a nyugati világ végéig.
Igehely: Ézs 52:1-13; Kulcsige: Ézs 52:10 „Kinyújtotta szent karját az Úr minden nép szeme láttára; meglátják majd mindenütt a földön Istenünk szabadítását.”
Az ember, természetéből adódóan, mindig nagyobbra és többre vágyik. Uralkodók, népek vezetői leigáztak népeket, elfoglaltak területeket, aztán dicsekedtek, hogy milyen erősek és hatalmasak. Mégis milyen parányi ez a földi hatalom az Isten hatalmával szemben!
Igehely: Mt 22:15–22; Kulcsige: Mt 22:21 „Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”
Heti sorozatunkban nyomon követhettük az ellentétet, ami a krisztusi és a farizeusi gondolkodás között fennállt. Ezek a vezetők, akik a hit és az üdvösség útjának őrei kellett volna, hogy legyenek, valójában gyümölcstelen fügefák, engedetlen fiak és gonosz szőlőmunkások voltak. Egy újabb ravasz csellel próbálják lejáratni Jézust, hogy saját tekintélyüket védjék. A vége az lett, hogy saját csapdájukba estek, és önmagukat járatták le. Annyira megszégyenültek, hogy többet kérdezni sem mertek (22:46).