Igehely: Zsid 13:14-16; Kulcsige: Zsid 13:15 „Általa vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.”
A teremtő Úr kiválaszt, megvált és megszabadít egy népet: fiakat a messzeségből, leányokat a föld végéről. Ezt a népet az Ő nevéről nevezik, akit dicsőségére formált és alkotott.
Igehely: 1Móz 1:26-31; Kulcsige: 1Móz 1:29 „Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek!”
Időszerűek ma is ezek a tanító kérdések: „Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását? Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr?
Igehely: Jn 21:24-25; Kulcsige: Jn 21:25 „De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.”
János életét örökre megváltoztatta az, amit meglátott Jézusban. Jézus bizonyságtétele a föld végső határáig forgatta fel a világot, és hozott élő reménységet az elveszetteknek.
Igehely: Jn 21:20-23; Kulcsige: Jn 21:21 „Őt látta tehát Péter, és megkérdezte Jézustól: Uram, hát vele mi lesz?”
János apostol jövőjéről kérdezett Péter. Jézus válasza határozott és egyenes: „Mit tartozik rád?” – a Károli fordítás szerint: „Mi közöd hozzá?” Megérthetjük ebből, hogy Istennek más emberekkel is terve és célja van, de ez nem feltétlenül tartozik ránk.
Igehely: Jn 21:8-14; Kulcsige: Jn 21:12 „Jézus ezt mondta nekik: Jöjjetek, egyetek! A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: Ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő.”
A Feltámadott egy szolgáló szerepét vette fel. Ugyan most nem mosdótállal és kendővel, mint az utolsó vacsorán, hanem tüzet gyújtott és halat sütött övéinek a Genezáret-tó partján. Ilyképpen vendégelte meg a fáradt és éhes tanítványokat, akik egész éjjel keményen, de eredménytelenül vesződtek.
Igehely: Jn 21:1-7; Kulcsige: Jn 21:5 „Jézus megkérdezte tőlük: Fiaim, nincs valami ennivalótok? Így válaszoltak neki: Nincs.”
A tanítványok a Tibériás-tengertől (Galileai-tenger, vagy Genezáret-tó) indultak el az Úr Jézus követésére. Feladták a halászok létformáját, otthagyták hajóikat, hálóikat, még a kifogott halak nyereségéről is készek voltak lemondani Mesterükért (Lk 5:11).
Igehely: 1Sám 25:23–33; Igehely: 1Sám 25:28 „Bocsásd meg azért szolgálód hibáját, mert a te házadat, uram, bizonyosan maradandóvá teszi az Úr, hiszen az Úr harcait harcolod, uram, és nincs benned semmi rossz, mióta élsz.”
A ránk következő héten több alkalommal is ószövetségi csatákról, háborúkról fogunk olvasni. Ezekből nem csupán történeti információkat, nem is haditechnikai ismereteket kapunk, hanem a lelki éle-tünkhöz és lelki harcainkhoz tanácsokat, alapelveket. Abban, ahogy Isten az ószövetségi hősökhöz szólt, amit azok tettek, és ahogyan reagáltak az Isten akaratára, mi magunk is az Úr szavát hallhatjuk meg. Így Dávid története Nábállal és Abigaillal számunkra is tanulságos.