Mindennapi áhítatok

2024. február 17., szombat

Igehely: Énekek 8:6–7 „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szerelmet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte.”

A házasságban ilyen erős szeretettel kell lenni, másképp problémák lehetnek. Tehát szeretet, nem érdekek, élvezetek, földi értékek, hanem isteni és felebaráti szeretet. Erős szeretet, nem akármilyen, olyan, amely megmarad az idő múlásával is.

2024. február 16., péntek

Igehely: 1Sám 1:1–11,19; Kulcsige: 1Sám 1:19 „Másnap reggel fölkeltek, imádkoztak az Úr előtt, majd visszatértek otthonukba, Rámába. Amikor aztán Elkáná a feleségével, Annával hált, az Úrnak gondja volt rá.”

Az egyik legfontosabb és legszebb dolog a családi életben, amikor együtt mehetünk az Isten házába. Oda a problémák ellenére is kell menni. Látjuk igénkben, mennyi gond van a családban: versengés, egymás lejáratása, csúfolódás.

2024. február 15., csütörtök

Igehely: Mk 10:1–12; Kulcsige: Mk 10:7-9 „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza!”

Az egység a házasságban minden területen meglátszik: kezdődik a szellemi valóságokban, mint a megtérés, újjászületés, felnőtt bemerítés, helyi gyülekezethez csatlakozás, adakozás, szolgálat.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 16:16–21 Kulcsige: Péld 16:19 „Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt.”

A szelídlelkűségbe és az alázatba még soha senki nem bukott bele. Aki inkább választja az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a világ kincseit és a bűn ideig-óráig tartó gyönyörűségét (Zsid 11:25), az kiteljesedett életet él már e földön, és jutalmat nyer az örökkévalóságban. Ezt a kiteljesedést számunkra a Krisztus lelkületének bennünk való munkálkodása jelenti – a világ értetlenkedését, gyűlöletét, az angyalok csodálkozását kiváltva.