– Mk 1:29-31
Négy mozzanatát figyelhetjük meg Péter anyósa gyógyulásának: 1. Jézus kezdeményezi a családlátogatást. Nem hívják, mégis tudatosan megy Simon és András házához, akiket nemrég hívott el a vízpart mellől arra, hogy őt követve emberhalászokká legyenek. 2.
– Mk 1:21-28
A démonok tudják, kicsoda Jézus, de ismeretük nem teszi őket szabaddá (Jn 8:32). Hisznek Istenben, mégis rettegnek (Jak 2:19). Közelről szemlélik az evangélizáció munkáját, de Isten győzelmes tervét meg nem hiúsíthatják (Mt 16:18).
– Mk 1:14-20;
Keresztelő János fogsága és későbbi halála (Mt 14:9-11) figyelmeztet bennünket arra, hogy hinni az evangéliumban azt jelenti, készek vagyunk elveszteni az életünket az evangéliumért (Mt 8:35).
– Mk 1:9-13
Mielőtt nyilvános szolgálatát megkezdte volna, Jézus csatlakozott a János által indított ébredési mozgalomhoz, és Isten iránti engedelmességből megkeresztelkedett a Jordán folyóban (Mt 3:15).
– Mk 1:1-8
Ha valami elromlik vagy elavul, újjal helyettesítjük. De hogyan lehetne elrontott életünket kicserélni? Jóvá tehetjük-e azt, amit a múltban elhibáztunk? Vádoló lelkiismeretünk hol találhat felszabadulást? Téves útjaink zsákutcáiból van-e újratervezés?
Igehely: ApCsel 13:13–22 Kulcsige: ApCsel 13:14 „Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a piszidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába és leültek.”
Pál mindenütt bement a zsinagógába, hogy az Írások alapján magyarázza a Krisztusról szóló evangéliumot. Természetes kapcsolódási pont volt ez számára, hiszen ő maga is abban a kultúrában nőtt fel. Értette a zsidók nyelvét, gondolkodását és hatékonyan tudott velük kommunikálni. Éppen a köztük végzett hatékony szolgálata miatt üldözték őt mindenki másnál hevesebben a zsidók.