2017. április 23., vasárnap
– Róm 1:1-7
Örök vitatéma a kiválasztás és az elhívás, pedig kár hogy két szóért két ember külön úton járjon. Ezt a két dolgot többen így kóstolgatják:
Mindennapi áhítatok
2017. április 22., szombat
– Zsolt 148:1-14
Az ornitológusok (a madártan kutatói) azt állítják, hogy reggel korán, pirkadatkor a madarak azért rendeznek füttykoncertet, mert ilyen módon fejezik ki hálájukat a Teremtőnek, hogy véget ért az éjszaka veszélye. A hermelin Észak-Amerika tundráin él.
2017. április 21., péntek
– Róm 8:31-34
Érdemes áttekinteni azokat a mozzanatokat, amelyek történtek az Úr Jézus Krisztussal feltámadása napjától mennybemeneteléig. Ha összeállt a lista, akkor igen értékessé válik az Ő feltámadása. Amikor Elizeus föltámasztotta a súnémi asszony fiát, kinek volt abból nyeresége?
2017. április 20., csütörtök
– Mk 9:1-13
Az Úr Jézus beszél tanítványainak haláláról és feltámadásáról, miután Péter felvilágosítást kapott Cézáreában, hogy az Úr Jézus a Krisztus (Mk 8:29). Nem mondhatom, hogy a tanítványok komolyan vették szavait, mivelhogy ez nem olyan dolog, mint a 2 x 2 = 4.
2017. április 19., szerda
– 1Pt 3:18-22
A korbácsütések, a töviskorona, az arcon csapások és szegek okozta fájdalmakat csak tetőzte a bűnökért való szenvedés. Ki tudta volna mindezeket elviselni Rajta kívül? Az Igaz bűnné lett, vagyis Jézus Krisztus Urunk azzá lett, ami soha nem volt, hogy minket azokká tegyen, amik nem voltunk.
2017. április 18., kedd
– ApCsel 17:22-34
Amilyen szívesen meghallgatják az emberek a meséket (2Tim4:3-4), ugyanolyan mértékben visszautasítják a feltámadás valóságát, mert félnek tőle. Félnek az esetleges következményétől. Félelmetes esemény lesz az, amikor királyi székben ülve, hatalmas angyalsereg kíséretében megjelenik az Úr Jézus.
Keresés az elmélkedések közt
Igehely: ApCsel 13:16–32 Kulcsige: ApCsel 13:22 „Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: «Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.»”
Igeszakaszunk úgy utal Dávidra, mint Isten szíve szerinti férfira. Minden bukása és kudarca ellenére így emlékezik meg róla az Újszövetség. Pedig csak annyira volt tökéletes, mint bármelyik kisgyermek, akit az édesapja végtelenül szeret. Isten Dávidban való örömének nem a Dávid teljesítménye, hanem az Ő szíve volt az oka.