Igehely: 2Kor 9:6-15; Kulcsige: 2Kor 9:12 „Mert ez az Isten előtti szolgálat nemcsak enyhít a szentek nyomorúságán, hanem sokakat hálaadásra is indít Isten iránt.”
A hálás szívű, méltatlanságának tudatában élő, Istenben és az Ő munkájában gyönyörködő ember: egész ember, egészséges ember. Nem rágja az elégedetlenség mételye, nem vakítja gőg, gyűlölet sem perzseli. Ezért tud adni jó kedvvel, anélkül, hogy elvárna.
Igehely: 2Kor 9:6-15; Kulcsige: 2Kor 9:12 „Mert ez az Isten előtti szolgálat nemcsak enyhít a szentek nyomorúságán, hanem sokakat hálaadásra is indít Isten iránt.”
Szántani, vetni, kapálni, metszeni lehet megkeseredetten, zúgolódva, hit nélkül, életuntan, bűnben fuldokolva. A kert és mező ebből mit sem tud: kizöldül, virágot bont, és gyümölcsöt érlel – mert Isten napfényt és esőt ad igazaknak és gonoszoknak egyaránt.
Igehely: 2Kor 9:1-5; Kulcsige: 2Kor 9:2 „Hiszen ismerem készségeteket, amely miatt dicsekszem veletek a makedónoknak, hogy Akhája tavaly óta készen áll, és hogy a ti buzgóságotok magával ragadta a többséget.”
Az erkölcsös magatartás, a megfeszített munka, a bőséges adakozás jó példájának akkor van másokat is megragadó, ösztönző hatalma, ha mögötte félreismerhetetlenül ott ragyog a Krisztus lelkületének aranyfedezete.
Igehely: Lk 6:37-42; Kulcsige: Lk 6:38 „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.”
Megváltónk arra kér, hogy adjunk. Ez azt jelenti, hogy van mit adnunk; hogy képesek vagyunk arra, hogy adjunk; hogy van, kinek adni, és hogy van alkalom is arra, hogy adjunk. De mit kell adnunk embertársainknak?
Igehely: ApCsel 11:27-30; Kulcsige: Apcsel 11:29 „A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.”
Egységes látás, egységes elhatározás, egységes cselekvés – a tanítványi közösség Lélek általi vezettetésének sugárzó példája. Van, amikor az egyes személyek hozzájárulása kevésnek bizonyulna a szükségekhez képest.
Igehely: 1Tim 5:17-20; Kulcsige: 1Tim 5:17 „A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak.”
Amennyire fontos egy gyermek fejlődése szempontjából a megbecsültség biztonságának érzése, az őszinte elismerés és bátorítás, éppen annyira fontos a kiforrott felnőtt számára is. Az Úr Jézus tudta ezt, és nem spórolt az elismerő szavakkal, a megbecsülést kifejező gesztusokkal.
Igehely: 1Pt 1:17–25 Kulcsige: 1Pt 1:22 „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek.”
Péter arról a szeretetről ír, amely minden helyi gyülekezetben ott kell, hogy legyen a testvérek között.
„Tisztítsátok meg magatokat...” Akkor tudok szeretni, ha életemet Jézus vére megtisztította. Amikor nem tudok szeretni, legtöbb esetben nem a másikkal van a baj, hanem az én szívembe került valami, ami beszennyez.