2017. február 10., péntek
– Mk 9:1-8
Óriási élmény lehetett Péter, János és Jakab részére, amikor Jézus maga mellé vette őket és felvitte a Tábor hegyére, hogy felfedje mennyei voltát.
– Mk 9:1-8
Óriási élmény lehetett Péter, János és Jakab részére, amikor Jézus maga mellé vette őket és felvitte a Tábor hegyére, hogy felfedje mennyei voltát.
– Mk 8:34-38
Ma reggel Jézus közel hív bennünket magához, mivel olyan dologról beszél, amit mindazoknak tudniuk kell, akik meg akarják menteni életüket.
– Mk 8:31-33
Gyönyörködöm abban a bölcsességben, ahogy Jézus mindent a maga idejében tesz és mond. Miután a tanítványok meggyőződtek arról, hogy Ő a Krisztus, a megígért Messiás, szabadító, Jézus elérkezettnek látja az időt, hogy tanítványait az Ő szenvedéseire is felkészítse.
– Mk 8:27-30
Jézus földi szolgálata során különböző helyeken vitte végbe csodáit. Volt, ahol csodálták, amíg másutt elutasították. Fülöp Cézáreája akkor a császár kultusz legnagyobb fellegvára volt. Vajon miért itt tette fel Jézus nekik e két kérdést?
– Mk 8:22-26
Jézusnak e gyógyítását csak Márk jegyzi fel, ahol egy vakot barátai Jézushoz hoztak, azzal a kívánsággal, hogy érintse meg őt. Hitték, hogy Jézus érintése visszaadja annak szeme világát. Ezután Jézus kézen fogta és kivezette a falun kívül.
– Mk 8:11-21
Jézus földi szolgálata alatt sok csodát és jelt tett, de nem a csoda vagy a népszerűség kedvéért, hanem, hogy messiási mivoltát igazolja. Számomra érthetetlennek tűnik a farizeusok jelkívánása, mivel pont ekkor gyógyított meg egy néma ördöngöst, amit ők sátáni eredetűnek tartottak.
Igehely: ApCsel 12:1–5; Kulcsige: ApCsel 12:5 „Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.”
Heródes unokája, Agrippa, minden áron helyre akarta állítani az egykori virágzó birodalmat. Népszerűségének növelése érdekében a farizeusi törvényekhez és előírásokhoz alkalmazkodva kezdett kormányozni. Kihasználta s aktívan támogatta a keresztyénüldözést, amely teljében tombolt Jeruzsálemben. A 8. rész 1. versében már olvashattuk, hogy István vértanú halála napján nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen. Életveszélyessé vált egy nagy gyülekezethez tartozni. Ezért szétszóródva kisebb, de annál erőteljesebb közösségeket alkottak.