Igehely: Lk 7:1–10; Kulcsige: Lk 7:7 „De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.”
A százados hitét Jézus példaként állította a sokaság elé. Talán bennünk is ébredhet vágy: milyen jó lenne, ha ilyen egyszerűen tiszta, kételyektől mentes hitünk lenne! Hogyan tudnánk így hinni Jézusban? Az igében azt olvassuk, hogy: „Amint hallott Jézusról…”, hit ébredt a szívében.
Igehely: Zsolt 33:1–11; Kulcsige: Zsolt 33:9 „Mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott.”
A zsoltáríró felszólítja a gyülekezetet, hogy magasztalja Urát. Ma minket is hív a Szentlélek, hogy álljunk be a dicséretet éneklők sorába. Buzdít, hogy válaszoljunk az Isten kegyelmére, a szeretetre, amelyet Jézusban kiárasztott reánk.
Igehely: Zsid 4:11–13; Kulcsige: Zsid 4:12 „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.”
A levél szerzője féltve óvja olvasóit a hitetlenségtől. Példaként hozza Isten népének pusztai vándorlását, akik megkeményítették a szívüket, nem vették komolyan az Isten szavát, ezért nem mehettek be a nyugalom helyére. Isten szeretete olyan hatalmas!
Igehely: Zsolt 27:1–14; Kulcsige: Zsolt 27:13 „De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén.”
Dávid zsoltára ez, megzenésítve is éneklik. Ismerjük Dávid életét, sok viszontagságon ment át életében. Ez a zsoltár nagyon bátorító, de vajon csak Dávidot bátorította? Az igeversek nagyon aktuálisak a ma emberének is.
Igehely: 1Pt 3:8–17; Kulcsige: 1Pt 3:15 „Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”
Élő reménység. – Ez látszik kívülről is. A szívünkben lakozó, megszentelő Isten táplálja ezt a reménységet, ami valójában több mint reménység – megbizonyosodás.
Ha kérdeznek, tudsz-e bizonyságot tenni erről a reménységről, szelídséggel és félelemmel?
Igehely: Ézs 25:1–9; Kulcsige: Ézs 25:9 „Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!
Elfáradtál, belefáradtál a mindennapi munkába, harcokba, úgy fizikai, mint lelki síkon? Ne feledd, Isten gyermeke vagy, van remény, van szabadítás! Jézus Krisztus győzött a gonosz fölött, elveszti a halált, letörli a könnyhullatást, eltávolítja népe gyalázatát (8.v.).
Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”
A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).