Mindennapi áhítatok

2018. augusztus 3., péntek

Igehely: Jn 11:17-44; Kulcsige: Jn 11:25 „Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.”

Vannak események az életünkben, amelyeket nem értünk, miért történnek. Azonban Istennek mindig célja van velük. Lázár feltámasztásának története is hasonló jellegű. „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.” (4)

2018. augusztus 2., csütörtök

Igehely: Jn 10:1-18; Kulcsige: Jn 10:11 „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.”

„Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem.” (14) Jézus egyenként, név szerint ismeri a Rá bízottakat. Nemcsak hogy ismeri, de életét is adja értük, mint jó pásztor a juhaiért. (15) Kik azok a személyek, akiket Isten ránk bízott?

2018. augusztus 1., szerda

Igehely: Jn 8:21-29; Kulcsige: Jn 8:28 „Jézus tehát ezt mondta: Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem.”

Isten az az Isten, aki mind a mai napig nem változott. Ő ugyanaz, mint akinek eleitől fogva mondta magát. (25) Különböző élethelyzetek különbözőképpen erősítik hitünket.

2018. július 31., kedd

Igehely: Jn 8:12-20; Kulcsige: Jn 8:12 „ Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (12) Jézus azt mondja magáról, hogy tudja, honnan jön és hová megy. (14) Mivel világosságban járt, mert maga volt a világosság, ezért útjára nem borult sötétség.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 20:13–24 Kulcsige: ApCsel 20:22–23 „És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe. Hogy mi ér ott engem, nem tudom, csak azt, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. “

Pál apostol hűségesen szolgálta az Urat attól kezdve, hogy a damaszkuszi úton találkozott a Megváltóval. Meg kellett állnia azon az úton, amin addig haladt. Irányt váltott, célt váltott. Oda ment és azt cselekedte azután, amit a Megváltó mondott neki. Damaszkuszban látást nyert. Nemcsak fizikailag nyerte vissza a látását, hanem olyan látást is nyert, amivel addig nem rendelkezett: lelki látást.