Igehely: 1Móz 26:20-31; Kulcsige: 1Móz 26:25 „Ezért Izsák épített ott egy oltárt, és segítségül hívta az Úr nevét. Majd felverte ott a sátrát, szolgái pedig kutat ástak ott.”
Isten megáldja Izsákot a filiszteusok földjén, és meggazdagszik. Ennek ellenére tudja, hogy nem ez az a hely, ahol neki lennie kell. Nem biztos, hogy Isten ott akar látni téged, ahol a legtöbb anyagi haszonra tudsz szert tenni. Izsáknak Isten áldásai mellett Istenre is szüksége volt.
Igehely: 2Móz 20:1-17; Kulcsige: 2Móz 20:7 „Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét!”
A tíz parancsolat bevezetőjében Isten bemutatkozik népének. Én az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged a szolgaság házából. Mintha minden parancsolat erre a kijelentésre hivatkozna.
Igehely: ApCsel 17:16-34; Kulcsige: ApCsel 17:16 „Miközben Pál Athénban várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal.”
Pál apostol az ókori Görögország dicső városában, Athénban járt. Athén a hellenizmus büszke központja, túl volt már a virágkorán Pál napjaiban, mégis lényeges kulturális központ volt világhírű egyetemének köszönhetően is. Épületei és művészi alkotásai is csodálatra méltók voltak.
Igehely: 1Kor 5:9-13; Kulcsige: 1Kor 5:11 „Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek!”
Pál meg akarta óvni a korinthusbeli szenteket a névleges testvérekkel való közösségvállalástól. Ezek az úgynevezett testvérek szörnyű bűnökben éltek. Itt egy olyan keresztyénről van szó, aki vérfertőzéses nemi kapcsolatot tartott fenn mostohaanyjával.
Igehely: 1Sám 28:7-25; Kulcsige: 1Sám 28:15 „Sámuel ezt mondta Saulnak: Miért háborgattál és idéztél meg engem? Saul így felelt: Igen nagy bajban vagyok. Megtámadtak a filiszteusok; Isten pedig eltávozott tőlem, és nem felel többé sem próféták által, sem álomban. Téged hívtalak tehát, hogy tudasd velem, mit kell tennem.”
A filiszteusok elhatározták, hogy újra megtámadják Izráelt. Saul reménytelen helyzetben találta magát. Sámuel már halott volt, a filiszteusok Súnem mellett táboroztak. Saul Gilbóában tartózkodott, és igen megijedt.
Igehely: 1Sám 15:10-31; Kulcsige: 1Sám 15:22 „Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!”
Az bálványimádás egy újabb formája az Isten iránti ellenszegülésben nyilvánul meg. Az ellenszegülést kiváltó ok Saul életében a dicsőségvágy volt. Látván Amálék barmainak a kövérségét, eszébe jutott, hogyan növelhetné saját dicsőségét és tekintélyét a nép előtt.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.