Igehely: 1Tim 5:1-3; Kulcsige: 1Tim 5:1 „Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbat pedig mint öcsédet.”
A gyülekezetben az intést krisztusi indulattal kell végezni. Közösségeinkben vannak nálunk idősebbek és vannak fiatalabbak is. Úgy tűnik, a fiatalabbakat gyakrabban kell inteni és bátorítani. Néha azt látjuk, hogy az idősebb testvérek is kiigazításra szorulnak.
Igehely: Ef 6:1-4; Kulcsige: Ef 6:1 „Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes.”
A család a társadalom alapegysége, ahol közösség, szeretet és egység köti össze a családtagokat. Azt is szoktuk mondani, hogy a család egy férfi és egy nő életközösségéből, valamint az Istentől kapott gyermekekből áll. A családnak tehát több tagja van. De mi köti össze őket?
Igehely: Lk 2:41-52; Kulcsige: Lk 2:48 „Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged.”
Az Úr Jézus engedelmessége vertikális és horizontális vonatkozásban is megfigyelhető. Az Atyának mindig és mindenben engedelmeskedett, de nem úgy az embereknek! A Krisztus-himnuszban ezt olvassuk: „engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2:8).
Igehely: Péld 4:1-10; Kulcsige: Péld 4:5 „Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük!”
Egy bölcs apa nem a saját bölcsességét adja tovább a fiának, hanem az Istentől nyert bölcsességet. Az ilyen atyai tanítás egyre ritkább mai társadalmunkban, és valljuk be, hogy a hívő családokban is sokszor hiányos a lázas rohanás és a sok halaszthatatlan tennivaló miatt.
Igehely: 1Sám 14:24-46; Kulcsige: 1Sám 14:29 „Jónátán ezt felelte: Apám szerencsétlenségbe dönti az országot. Nézzétek csak, hogy felragyogott a szemem, mert egy kicsit belekóstoltam ebbe a mézbe!”
Az emberek iránti engedelmességnek van határa, még akkor is, ha ez gyermek és szülő vonatkozásában történik. Ha olyan dologra késztetnek, ami Isten akaratával ellenkezik, akkor nyilván nem kell azt megfogadni. Jónátán nem engedelmeskedett az apjának, mert nem tudott annak parancsáról.
Igehely: 2Móz 20: 12; Kulcsige: 2Móz 2:12 „Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban.”
Ha a két kőtáblára a tízparancsolat igéit nekünk kellene elhelyeznünk, akkor az egyik táblára az Isten és az ember kapcsolatát szabályozó rendelkezéseket, a másikra pedig az emberek egymás közötti kapcsolatát szabályozó rendelkezéseket vésnénk.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.