2018. szeptember 4., kedd

DÉLELŐTT | 
Az atyai bölcs beszédre figyelmesen hallgató ifjú

Igehely: Péld 4:1-10; Kulcsige: Péld 4:5 „Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük!”

Egy bölcs apa nem a saját bölcsességét adja tovább a fiának, hanem az Istentől nyert bölcsességet. Az ilyen atyai tanítás egyre ritkább mai társadalmunkban, és valljuk be, hogy a hívő családokban is sokszor hiányos a lázas rohanás és a sok halaszthatatlan tennivaló miatt. Jó látni, ha egy édesapa együtt sétál a gyermekeivel, ha együtt játszik, ha együtt étkezik, ha együtt tanulja a leckét, ha együtt imádkozik. Olyan jó és felemelő érzés, amikor egy gyermek azt mondja: ezt édesapámtól tanultam! Olyan jó, ha valakinek engedelmes és jól tanuló gyermekei vannak! A Szentírás szerint megvan az ideje a tanításnak, és megvan az ideje a tanulásnak. Vigyázzunk, hogy addig tanítsunk, amíg lehet, és addig tanuljunk, amíg van kitől! A jól tanuló ifjú jó, ha megjegyzi: a megszerzett tudásra vigyázni kell! Isten Igéjét minden tanulónak szívébe kell zárnia, őrködnie kell érzései és gondolatai felett, mert a Sátán mindennap azon van, hogy azt kilopja onnan. A bölcs beszéd életnek beszédét jelenti, és az a csodálatos, hogy akik megtartják azt, azok megtartatásban részesülnek. Miért? Azért, mert az örök élet beszédének forrása Jézus Krisztus.

Veress Ernő

DÉLUTÁN | 

Az alárendeltek és a feljebbvalók viszonya

Igehely: Kol 3:22–4:1

A társadalom alárendeltekből és feljebbvalókból áll. Ezt még a gyülekezetben is megfigyelhetjük Krisztus és a tagok tekintetében. Pál apostol az egymáshoz való helyes viszonyulásra utasítja a társadalmi kategóriákat. Az alárendeltek többnyire utasításokat hajtanak végre. Ezeket lehet gépiesen végezni, megfontoltság és tisztelet nélkül. Az apostol szerint a munkásoknak jó lélekkel kell dolgozni. Még akkor is, ha a főnök szabadságra utazott, vagy ha nincsenek térfigyelő kamerák. Még akkor is, ha nem a minőségen van a hangsúly. Még akkor is, ha kevés a fizetés. Úgy kell dolgozni, mint az Úrnak. Még takarítás közben is. A fizetség csak részben történik ezen a földön. A jó munkáért majd az Úr személyesen fog megfizetni.

A feljebbvalókat is igazgatja az ige: legyen igazságos és méltányos a bérezés, legyenek jó munkakörülmények, legyen pihenőszabadság az alkalmazottak számára stb. Ha Isten igéje szerint építjük fel társadalmunkat, akkor az Úr általi megjutalmazására számíthatunk.

Imádkozzunk ezért a lelkületért!

Veress Ernő

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.