2018. szeptember 2., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Tiszteld apádat és anyádat!

Igehely: 2Móz 20: 12; Kulcsige: 2Móz 2:12 „Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban.”

Ha a két kőtáblára a tízparancsolat igéit nekünk kellene elhelyeznünk, akkor az egyik táblára az Isten és az ember kapcsolatát szabályozó rendelkezéseket, a másikra pedig az emberek egymás közötti kapcsolatát szabályozó rendelkezéseket vésnénk. A második táblán lévő hat parancsolatot mindenképpen a szülők tiszteletének parancsa vezetné be. Lehet, hogy Isten így is csoportosította őket, amikor a táblára felvéste az igéket. A szülők tiszteletét megfogalmazó isteni parancs a társadalom működésének alapját jelenti. Minden valamirevaló társadalom figyelmet szentel az idősekre, és igyekszik idős korban is megbecsülni őket. Családi vonatkozásban is igaz, hogy az erős családokban idős nagyszülők is vannak, és nem megválni akarnak tőlük, hanem még áldozatok árán is vállalják eltartásukat. A szülők helye nem az öregotthonokban van, hanem a gyermekek és az unokák közelében. Ezzel a paranccsal ígéret is adatik. A jövő csakis azoké lehet, akik szüleiket szeretik, és idős korukban méltóképpen gondjukat viselik. Az Úr Jézus szeretetével minden időben be lehet tölteni ezt a parancsolatot is. Aki tiszteli a mennyei Atyát, az tisztelje szüleit is!

A szülőtisztelet minden gyermek számára fontos. Tiszteld apádat és anyádat! Tedd ezt akkor is, ha úgy gondolod, hogy nem érdemlik meg! Tedd ezt akkor is, ha nem volt szép a gyermekkorod! Isten parancsa minden gyermek számára kötelező.

Ha élnek szüleid, mit tehetnél a héten, hogy engedelmeskedve e parancsnak, tiszteletedet és nagyrabecsülésedet kifejezhesd irántuk?

Ha szülő vagy, mire kellene jobban figyelned, hogy gyermekeid tiszteletét ne nehezítsd? Mit jelent nekünk a: „ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket” utasítása?

Veress Ernő

Imaáhítat: 

Könyörögjünk, hogy a prédikációk elevenek, életközlőek legyenek! – ApCsel 11:14

Bibliaóra: 

Isteni segítség az élet pusztaságában – Zsolt 63:1-12 (Aranymondás: Zsolt 63:8)

DÉLUTÁN | 

Isten választottjainak lelki öltözete

Igehely: Kol 3:12-17

Isten igéje az Úr napján a lelki öltözet fontosságára hívja fel a figyelmünket. Vigyáznunk kell, hogy mit veszünk fel magunkra, mert az meghatározza viszonyulásunkat a különféle helyzetekhez. Sokan vannak napjainkban, akik test szerint, divatosan öltözködnek. Gondosan megválogatják ruházatukat, és gyakran sok időt töltenek az áruházakban egy-egy ruhadarab kiválasztásával. Számít a márka, meghatározó a divat, lényeges az ízlés. Vajon a lelki ruházattal is ilyen igényesek vagyunk? Isten a legmegfelelőbb ruházatot kínálja nekünk: könyörületes szív, jóság, alázat, szelídség, türelem, és mindenek felett a szeretet. Ezeket, ha felöltjük magunkra, biztosan nem leszünk mezítelenek. Nem a testi kívánságok fogják uralni a gondolatainkat, hanem Krisztus vezetése alatt lesz az életünk. Képesek leszünk megbocsátani, képesek leszünk békességben élni. Ezek a ruházat következményei lesznek. Nem fog hiányozni életünkből a hálaadás mindazért, amit Istentől kaptunk. Lesz erőnk arra is, hogy nyelvünket megfékezve csak azt mondjuk, ami építő, ami Isten dicsőségét munkálja.

Pál apostol a lelki öltözet használatát parancsként adja tovább. Nem lehet nélküle élni. De kiknek is szól ez a felszólítás? A választottaknak, a szenteknek, a szeretetteknek! Milyen kedves szavak ezek! Ha néha nehezen is fogadunk szót, most ezek hallatára megolvad a szívünk, mert olyan megtisztelő az, hogy Isten ilyeneknek tekint bennünket. Ez ugyanakkor arra is kötelez minket, hogy egymást is ilyeneknek tartsuk. Egymás elviselése, elhordozása, vagy elszenvedése nem valósul meg türelem nélkül. A lelki ruházat felöltése tehát egymás elhordozásához is szükséges. A nap folyamán igyekezzünk arra, hogy legyen teljes a ruházatunk ahhoz, hogy a szóban és cselekedetben sértő megnyilvánulásokkal szemben szeretettel tudjuk viszonyulni testvéreinkhez.

Jó, ha tudjuk, hogy a megfelelő lelki ruházat Isten ajándéka a bennünk lakozó Szentlélek által. Isten nem erőlteti ránk ezeket a kincseket, hanem felkínálja és lehetővé teszi, hogy éljünk velük. Ha engedelmeskedünk, akkor Jézushoz fogunk hasonlítani, és ellenállók leszünk a napi kihívásokkal szemben. Képesek leszünk, hogy a Sátán támadásait elhárítsuk, és alkalmasak leszünk az Isten előtti szolgálatra.

Veress Ernő

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?