Igehely: 2Krón 17:7-19; Kulcsige: 2Krón 17:9 „Tanítottak tehát Júdában, náluk volt az Úr törvénykönyve is, amikor bejárták Júda valamennyi városát, tanítva a népet.”
A zsidó istentisztelet erősen kötődött Jeruzsálemhez és a templomhoz. Minden férfinak kötelessége volt évente háromszor részt vennie Jeruzsálemben a főünnepeken. A fiatal király azonban olyan dolgot tesz, amire nem volt példa Sámuel próféta óta, aki több mint 100 évvel korábban élt (1Sám 7:15).
Igehely: 2Krón 16:13-17:6; Kulcsige: 2Krón 17:4 „Hanem atyja Istenét kereste, és az ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izráel cselekedetei szerint.”
Az új király jó példát látott apjától, és mivel istenfélelem volt szívében, a lehető legjobb döntést hozta meg azzal, hogy nem a környező népek bálványisteneit, hanem atyja Istenét, Jahvét kereste.
Igehely: 2Krón 15:9-19 Kulcsige: 2Krón 15:16 „Ászá király még anyját, Maakát is eltávolította anyakirálynői méltóságából, mert egy undorító bálványt csináltatott Aséra tiszteletére. Ászá azonban összetörette ezt az undorító bálványt, darabokra zúzatta, majd elégettette a Kidrón-pataknál.”
Az Úr Ászával volt (9.v.). Vajon ezt mások is észlelték, vagy csak szubjektív megállapítás, esetleg önbecsapás? A történetben úgy olvastuk, hogy sok izraeli polgár azért települt át Júdába, mert kézzelfogható nyomai voltak ott Isten jelenlétének.
Igehely: 2Krón 15:1-8; Kulcsige: 2Krón 15:7 „Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!”
Ma ezt olvastuk: „Ha keresitek őt megtaláljátok…” Isten válasza Ászá keresésére Azarjáhú próféta volt. Neki kellett Isten Lelke által bátorítania a királyt és hűséges embereit. Az üzenet tartalmából az csendül ki, hogy az évek teltével a király belefárad Istent kereső és szolgáló magatartásába.
Igehely: 2Krón 13:23-14:14; Kulcsige: 2Krón 14:4 „Eltávolította Júda összes városából az áldozóhalmokat és a tömjénező oltárokat, és uralkodása alatt béke volt az országban.”
Ászá királyra (is) érvényes volt a megkülönböztető megállapítás: azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az Úr (1. v.). Nézzük meg, miben nyilvánult ez meg. Ászá az Urat kereste, és ugyanezt elvárta népétől is. A 3.
Igehely: Jel 1:1-3. 9-11; Kulcsige: Jel 1:9 „Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.”
János apostol száműzetésben volt a Pátmosz szigetén a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. A szeretet apostola tanúskodott az ő Megváltójáról, Akiről sok mindent tudott, és megtapasztalt. Nem feledkezett meg testvéreiről a nehézségek ellenére sem, hanem gondolt rájuk, és bátorította őket.
Igehely: Róm 9:6–13; Kulcsige: Gal 4:28 „Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok.”
Meggyőződésem, hogy Izsák egész életében nagy megtiszteltetésnek és kiváltságnak tartotta, hogy Isten Ábrahám utódai közül őt választotta arra, hogy az ígéretek örököse legyen. Tudatában volt, hogy semmivel nem szolgált rá a kiválasztására, ahogy Jákób sem Ézsau ellenében, hiszen mielőtt jót vagy rosszat cselekedtek volna, Isten szuverén döntése alapján kiválasztotta őket. A legbölcsebb dolog, amit az Isten kiválasztásában részesült ember tehet, az, hogy igyekszik ehhez méltó életet élni.