Mindennapi áhítatok

2018. szeptember 27., csütörtök

Igehely: Jer 7:8-15; Kulcsige: Jer 7:11 „Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet rólam neveztek el? Majd én is annak nézem! – így szól az Úr.”

Isten nem gyönyörködik a meg nem változott ember istentiszteletében, melyet vallásosan végez, hanem az ember megtérésében gyönyörködik. Ezt Jeremiás idején valamiért nem értették. Úgy gondolták, hogy az Isten tisztelete egyenlő a mózesi előírások megcselekvésével.

2018. szeptember 26., szerda

Igehely: Jn 12:1-8; Kulcsige: Jn 12:6 „De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek.”

És ez a MÁS néha maga az ÚR. Ugyanis ebben az Igében arról van szó, hogy a szegények behozatala a képbe csak ürügy. Az igazi cél itt nem a szegények megsegítése, hanem inkább amiatti felháborodás, hogy az a drága kenet miért volt JÉZUS-ra pazarolva.

2018. szeptember 25., kedd

Igehely: 2Kir 5:19b-27; Kulcsige: 2Kir 5:20b „Az élő Úrra mondom, hogy utánafutok, és szerzek tőle valamit!”

A Naámán történetét megelőző eset kezdőverse a 2Kir 4:38. Ez röviden említést tesz az akkori gazdasági állapotról. Azt olvassuk, hogy: éhínség volt az országban. Ebből kiindulva értjük meg, hogy miért fogalmaz így Elizeus: avagy most van-e a vagyonszerzésnek az ideje?

2018. szeptember 24., hétfő

Igehely: Józs 6:16-7:1.10-15; Kulcsige: Józs 7:11 „Vétkezett Izráel, megszegték szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtásra szánt dolgokból, ellopták, és titokban a holmijuk közé tették.”

Jerikó elfoglalásánál a nép két parancsot kapott:

1. Egy kiirtási parancs, mely a parázna Ráhábon és családján kívül mindenkire és mindenre érvényes volt.

2. És egy megszentelési parancs – minden nemesfém az Úr kincstárába kerüljön.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”

A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).