Igehely: Jn 6:60-71; Kulcsige: 6:63 „A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.”
A hívő ember életének alapvető része a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolat. Az embernek lehet vallása, de ha nincs Krisztusa, akkor elveszett. Krisztus nélkül nincs békessége, igazi öröme, de ami a legfontosabb: igazi élete sincs.
Igehely: Jn 6:41-59; Kulcsige: 6:48 „Én vagyok az élet kenyere.”
Ahol van kenyér, ott nincs éhínség. Igaz ez lelki értelemben is? Mi az, ami a lelkedet táplálja?
Igehely: Jn 6:32-40; Kulcsige: 6:40 „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.”
A magyar ember étrendjéből elmaradhatatlan a kenyér. Életet,erőt ad. Lelkünk számára ugyanilyen fontos a „mennyei kenyér.” Imádkozzuk, hogy: „…mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma…”, de attól tartok, hogy csak a fizikai kenyeret kérjük Istentől.
Igehely: Jn 6:22-31; Kulcsige: 6:27 „Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten.”
Költöztetek-e már? Amikor Floridába költözött a családunk, hamar rájöttünk, hogy sok olyan dolog, amit addig értékesnek tartottunk, nem volt az, és amint a teherautóban egyre kevesebb hely maradt, a tulajdonunkban levő dolgok értékrendje gyorsan átrendeződött.
Igehely: Jn 6:16-21; Kulcsige: 6:20 „De ő így szólt hozzájuk: Én vagyok, ne féljetek!”
Nem gondolom magamról, hogy félős természetű ember lennék, de voltam már néhányszor olyan helyzetben, amikor nagyon megijedtem. Egyszer, amikor az Atlanti-óceánban horgásztunk, a csónakunk egy óriási viharba került.
Igehely: Jn 6:1-15; Kulcsige: 6:11 „Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.”
Mikor érezted utoljára, hogy éhes vagy? Az én kedvenc ételem, amikor megéhezem, a vajas kenyér. Amikor a családunkkal Floridába költöztünk, az első dolgok között az volt, hogy megtaláljuk azt a kenyeres üzletet, ahol jó magyaros kenyeret árulnak.
Igehely: ApCsel 21:1–6 Kulcsige: ApCsel 21:4 „Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.”
Az Úr szolgája, Pál, Jeruzsálem felé halad, bár tudja, hogy ott nyomorúság vár rá. Megy, mert tudja, mi a küldetése, tudja, mi az élete legfőbb célja: bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, a Megváltóról. Elvinni azt a jó hírt minél több embernek, hogy Jézus legyőzte a halált, nem számít, milyen távolságot kell megtenni, vagy milyen áldozatot kell vállalni ezért.
Mi tudjuk, hogy milyen irányba haladunk? Hála az Úrnak, hogy igen, tudhatjuk: a mennyei Jeruzsálem felé tartunk. Célunk az, hogy örökké ott legyünk majd Megváltónkkal és a megváltottakkal.