Igehely: Mt 28:16-20; Kulcsige: Mt 28:18 „Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.”
Három kérdés merül fel Jézus állítása kapcsán. Ki adta Jézusnak a hatalmat? Egyértelmű válaszunk van erre: „Az én Atyám mindent átadott nekem...” – mondja Jézus. (Mt 11:27, Jn 17:2).
Igehely: Zsolt 68; Kulcsige: Zsolt 68:4 „De az igazak örülnek, vigadnak, Isten színe előtt vígan örvendeznek.”
Isten megváltott népének előjoga és kiváltsága az örvendezés, méghozzá az Úrban való (4). Vajon mit gondolhatnak a körülöttünk élők, amikor látnak és hallanak minket Jézusról és Jézusnak énekelni? Vajon értik és érzik, hogy ez nem ámítás és önmagunk szórakoztatása?
Igehely: Zsolt 67; Kulcsige: Zsolt 67:3 „Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!”
Pál leveleinek első bekezdéseiben ilyen mondatokat olvasunk: áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja. Az Újszövetségben ez a megnevezés adja vissza legpontosabban Isten identitását.
Igehely: Lk 20:41-47; Kulcsige: Lk 20:41 „Ő azonban megkérdezte tőlük: Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus Dávid Fia?”
Gyermekkori emlékeim között örzöm azt is, amikor nagyszüleim falujában sokszor úgy érdeklődtek kilétem felől, hogy megkérdezték kinek vagyok a fia, illetve unokája? Én pedig teljes bizalommal hivatkoztam felmenőimre. A Messiás személyét is azonosítani kellett.
Igehely: Lk 20:27-40; Kulcsige: Lk 20:36 „Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Isten fiaivá lesznek, mivel feltámadnak a halálból.”
A szadduceusok, akik nem hitték, hogy lesz igazak és gonoszok feltámadása szintén támadták Jézust. A sógorházasság törvénye (5Móz 25: 5-6) alapján kitalálnak egy végletekbe felfújt esetet, amit aztán Jézus elé tárnak, hogy bogozza ki. Vajon mi volt ezzel a céljuk?
Igehely: Lk 20:20-26; Kulcsige: Lk 20:26 „Így tehát nem tudták tőrbe csalni a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.”
Folytatódik a sarokba szorító hadjárat Jézus ellen. Most semleges embereket bérelnek fel, akik jó szándékot színlelve keresik Jézus kegyeit: „Mester, mi tudjuk, hogy helyesen szólsz... és tanítod az Isten útját”. Jézus nem szédül el a dicsérettől, mert átlát színészkedésükön.
Igehely: 4Móz 9:15-23; Kulcsige: 4Móz 9:23 „Az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. Megtartották az Úr rendelkezését, az Úr Mózesnek adott parancsa szerint.”
Isten soha nem hagyta vezetés nélkül népét. Csodálatos és félelmetes lehetett, amikor a felhő- és a tűzoszlop megindult, majd megállt. Talán gondoltunk már arra mi is, hogy mennyivel könnyebben lehetett így követni Istent, hiszen láthatóak voltak az égi jelek. Mégis eltévedt az Isten népe, és sokan járnak így ma is. Mi a probléma? Az isteni akarat elfogadása: miért most állunk meg, miért arra megyünk, most nincs kedvem, nincs erőm indulni, másképp gondolom, nem így szeretném! Megannyi emberi kívánság, akarat, amely akadálya lehet az Isten követésének.