RMBGySz*

2019. január 6., vasárnap

DÉLELŐTT | 

Azért létezni, hogy Krisztus ismert legyen

Igehely: Jn 1:19-34; Kulcsige: 1:31 „Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt.”

Kit ismerhetünk meg igazán? Önmagamat? Házastársamat? Gyermekemet? Szomszédomat? Diák, vagy munkatársamat? Az Ige alapján a válasz érdekes lehet: Leginkább Jézus Krisztust. Hiszen Szentlélek folyamatosan azon munkálkodik, és másokat is ebben használ fel, és engem is erre akar használni, hogy életemben Őt egyre jobban és félreértés nélkül megismerjem. Hiszen magamat és a szorosabb körben, a családban hozzám közel állókat, és a tágabb környezetemben élőket is, csak így fogom jól látni, helyesen megismerni, felismerni benne a törődésre, szeretetre éhezőt. Szeretettel rámutatni gyengeségeikre, és mindezt a kegyelemre nézve, a kegyelemből élve, szeretettel elhordozni, ha az Ő megismerésén keresztül akarom látni a környezetemet. Bemerítő János megértette, hogy mindent azért kell tennie, hogy a választott nép Jézust ismerje meg. Az élete így lesz jelentős, és maradandó, ha Őt ismerik meg. Minden, amit János mondott, tanított, hirdetett, így került a helyére. Te kit akarsz, és miért bemutatni az általad ismert világnak? Rád, és rám nincs szüksége a világnak. A Szentlélek által benned munkálkodó engedelmességedre, szolgálatodra, és a szeretetedre igen.

Ma a közösségi megosztó oldalakon, amióta az eszközbeli lehetőségek adottak hozzá, sokan előszeretettel készítenek önmagukról, a környezettel, vagy másokkal, közös fotót, amit megosztanak, és közzétesznek az oldalukon. Hírességekkel, sztárokkal előszeretettel készítenek képeket a rajongók. Ha Jézussal szelfiznél (a fent említett fényképezkedés), ki lenne fontos a képen? Te Ővele, vagy Ő a lényeges? Kellesz te oda? Hogyan tudok életemmel Krisztusra mutatni? Én csak Krisztussal, Krisztusban vagyok jelentős. Nélküle senki vagyok. Sóvárogva várja a környezeted, hogy Krisztust bemutasd nekik. Kész vagy rá? Ez a te döntésed.

Dóczi Ákos

Imaáhítat: 

Adjunk hálát, hogy biztos oltalmunk az Úr! – Zsolt 57:2-4

Bibliaóra: 

Válaszoljunk Isten hívására! – Ezsd 1:1-11; 3:1-13 (Préd 9:10, K.: 9:12)

DÉLUTÁN | 

Az első teremtés

Igehely: 1Móz 1:1-26. 2:1-3

„Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet” – Isten teremtette a teret, az időt és az anyagot.

Egyesek szó szerint értelmezik a Biblia teremtésről írt sorait (24 órás napok voltak), mások pedig úgy gondolják, hogy a napok egész korszakokat jelentenek. Úgy gondolom, hogy ez nem lényegi kérdés, ha azzal nem kérdőjelezem meg a Teremtő teremtő művét. Hiszen nem feltétele a megváltásnak egyik vagy másik nézőpont sem.

Tudománynak és Bibliának különböző, egymással nem egybevágó célja van, éppen ezért nem is ütköztethetők egymással. A tudomány a teremtett világot írja le, annak mintegy a kapcsolási rajzát értelmezi. Ugyanakkor a Biblia a világ használatáról szól, annak műsorújságja, és a lényegre más nézőpontból és céllal mutat rá.

A fenti igeszakasz nyomatékosítja: Isten teremt, megalkot, formál, létrehoz, mindezt a szavával cselekszi.

Leírja, hogy Ki, mit cselekszik, és leírja az ember teremtésének tényét is.

Nem tudjuk meg pontosan: mikor, hogyan és miért történt a teremtés, mindez megmarad a találgatás és következtetés szintjén.

‘Véleményem szerint’, ’arra a következtetésre jutottam’, ’úgy gondolom’, esetleg ’az az érzésem’, vagy ehhez hasonló kifejezésekkel gyakran találkozunk az okfejtésekben. A háttér helyett sokkal fontosabb lenne megtudni az igéből, hogy itt és most, mit tegyek és hogyan éljek?

A hit és a tudomány mindenesetben személyes meggyőződésből táplálkozik, más-más szempontokat követve és élményből táplálkozva. Bizonyos értelemben mindkettő a „hit” területén mozog.

Hálát adhatunk azért, mert lehet személyes találkozásunk Vele. Lehet hitbeli meggyőződésünk Isten létezéséről, akit Atyának szólíthatunk Jézus Krisztus megváltása kapcsán a Szentlélek által. Isten meg akarta osztani velünk is a létezés örömét, ami még ha elhomályosul vagy láthatatlanná is válik a bűn pusztító következményei miatt, de nem változtat a tényen, hogy Ő maga életpárti, mert Ő maga az út, az igazság, és az élet. Gondviselése nyomán egyre inkább megérthetjük, hogy hogyan éljünk, hogyan találhatjuk meg és szolgálhatjuk Őt. Kérjük Istent, hogy tudjuk szeretni, megérteni azokat, akik a világ létrejöttét nem azokkal a hangsúlyokkal és megközelítéssel értelmezik, mint én, vagy a „mi” csoportunk, megmaradva az alázatban.

Dóczi Ákos

2019.01.06.