Igehely: Ez 36:22-28; Kulcsige: Ez 36:26 „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.”
Olyan ígéretet adott Isten a népének, amely magába foglalja az újjászületés gondolatát. Amíg Isten nem ad egy ilyen méretű változást az ember életébe, addig képtelen az Ő akarata és tetszése szerint élni.
Igehely: 1Jn 4:1-13; Kulcsige: 1Jn 4:13 „Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk.”
A pecsétet leggyakrabban az okmányok hitelesítésére használják. Lehetséges, hogy a használata annyira megszokott lett, hogy igazi értékére akkor jövünk rá, ha hiányzik az iratról. Legalább négy fontos szerepe van a pecsétnek: tulajdonjogot fejez ki, hitelesít, felhatalmaz és biztonságot ad.
Igehely: Ez 37:1-14; Kulcsige: Ez 37:14 „Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr, meg is teszem, amit megmondtam – így szól az Úr.”
Ezékielt a fogságban lévő nép között szólítja meg az Úr, hogy általa sok fontos próféciát mondjon el népének. A 2. rész 7-dik versében ezt mondja az Úr nekik: „Hírdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rám, akár nem törődnek vele, hiszen engedetlen nép ez.” Ezékiel engedelmeskedik Istennek.
Igehely: 2Kir 2:9-15; Kulcsige: 2Kir 2:15 „Látták ezt a jerikói prófétatanítványok, akik átellenben voltak, és ezt mondták: Az Illésben munkálkodó lélek Elizeusra szállt! És eléje menve a földre borultak előtte.”
Illés elmondja Elizeusnak, hogy nemsokára elragadják őt a földről. Ezért most van az ideje, ha kérni akar valamit tőle. Elizeus nem gondolkozik sokáig, azonnal kimondja, hogy mit akar: az Illésben működő lélekből kétszeres részt. Meg is kapja. Bizonyíték, hogy látta Illést elragadtatás közben.
Igehely: 1Kir 22:1-28; Kulcsige: 1Kir 22:28 „Míkájehú így szólt: Ha csakugyan visszatérsz sértetlenül, akkor nem az Úr beszélt általam! És hozzátette: Halljátok meg mind, ti népek!”
Isten az Ő igéjét Izráel királyainak a próféták által jelentette ki. Történt, hogy Aháb, Izráel királya harcra készült Rámót Gileádért. Ebben az időben látogatta meg őt Júda királya Jósáfát, aki azt tanácsolta Ahábnak, hogy kérdezze meg az Urat.
Igehely: 1Krón 12:18-20; Kulcsige: 1Krón 12:19 „Ekkor Amászaj, a harmincak vezére lélekkel eltelve így szólt: Tied vagyunk, Dávid, veled tartunk, Isai fia! Békesség, békesség neked! Békesség segítőidnek, mert megsegít téged Istened! Erre magához fogadta őket Dávid, és csapatparancsnokokká tette őket.”
Saul halála után Izráel Dávidot teszi királlyá. Dávidnak újjá kellett szerveznie a hadsereget, a gazdasági életet, és nem utolsó sorban az istentiszteleti rendet.
Igehely: 4Móz 9:15-23; Kulcsige: 4Móz 9:23 „Az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. Megtartották az Úr rendelkezését, az Úr Mózesnek adott parancsa szerint.”
Isten soha nem hagyta vezetés nélkül népét. Csodálatos és félelmetes lehetett, amikor a felhő- és a tűzoszlop megindult, majd megállt. Talán gondoltunk már arra mi is, hogy mennyivel könnyebben lehetett így követni Istent, hiszen láthatóak voltak az égi jelek. Mégis eltévedt az Isten népe, és sokan járnak így ma is. Mi a probléma? Az isteni akarat elfogadása: miért most állunk meg, miért arra megyünk, most nincs kedvem, nincs erőm indulni, másképp gondolom, nem így szeretném! Megannyi emberi kívánság, akarat, amely akadálya lehet az Isten követésének.