Igehely: 5Móz 34:1–9; Kulcsige: 5Móz 34:5 „Ott halt meg Mózes, az Úr szolgája, Móáb földjén, az Úr akarata szerint.”
Mindannyiunknak kihívás Isten akaratának elfogadása. Meg kell harcolnunk a saját Gecsemánénk harcát, ahol elengedjük terveinket, kívánságainkat. Ez nem könnyű, hiszen az embernek meg kell aláznia magát.
Igehely: 4Móz 9:15-23; Kulcsige: 4Móz 9:23 „Az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. Megtartották az Úr rendelkezését, az Úr Mózesnek adott parancsa szerint.”
Isten soha nem hagyta vezetés nélkül népét. Csodálatos és félelmetes lehetett, amikor a felhő- és a tűzoszlop megindult, majd megállt. Talán gondoltunk már arra mi is, hogy mennyivel könnyebben lehetett így követni Istent, hiszen láthatóak voltak az égi jelek.
Igehely: JSir 3:52–58; Kulcsige: JSir 3:57 „Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj!”
Jeremiás a panaszénekében bejárja a hívő ember lelkének mélységeit és magasságait. Mi is ismerjük ezt az utat: olykor magunkon érezzük az Isten sújtó kezét, majd bizakodni kezdünk, amikor megérezzük az ő szeretetét és hűségét.
Igehely: Lk 24:25-35; Kulcsige: Lk 24:32 „Ekkor így szóltak egymásnak: «Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?»”
A bűnöktől terhelt világban miért hevül a szívünk? Mi az, ami lázba hoz minket? Jézus mondta: „Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a szíved is.” Isten igéjének tükrében adjunk ma választ ezekre a kérdésekre!
Igehely: Lk 7:1–10; Kulcsige: Lk 7:7 „De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.”
A százados hitét Jézus példaként állította a sokaság elé. Talán bennünk is ébredhet vágy: milyen jó lenne, ha ilyen egyszerűen tiszta, kételyektől mentes hitünk lenne! Hogyan tudnánk így hinni Jézusban? Az igében azt olvassuk, hogy: „Amint hallott Jézusról…”, hit ébredt a szívében.
Igehely: Zsolt 33:1–11; Kulcsige: Zsolt 33:9 „Mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott.”
A zsoltáríró felszólítja a gyülekezetet, hogy magasztalja Urát. Ma minket is hív a Szentlélek, hogy álljunk be a dicséretet éneklők sorába. Buzdít, hogy válaszoljunk az Isten kegyelmére, a szeretetre, amelyet Jézusban kiárasztott reánk.
Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”
A Filippiben végzett missziómunka miatt Pál és Szilász igazságtalanul szenvedett, és börtönbe kerültek. Közben a börtönőr megtért, és háznépével, akik hittek, be is merítkeztek még azon az éjszakán. A város elöljárói másnap megüzenték a börtönőrnek a törvényszolgákon keresztül, hogy bocsássa szabadon az apostolokat. De mivel nyilvánosan megverték, és börtönbe zárták őket ítélet nélkül, pedig római polgárok voltak, ezt Pál és Szilász nem hagyta annyiban. Azt kérték, hogy jöjjenek el az elöljárók, és maguk vezessék ki őket, ne titokban bocsássák el, mint valami gonosztevőket.