2022. augusztus 10., szerda

DÉLELŐTT | 
Nem üres kézzel tértek vissza

Igehely: Ezsd 1:5-11; Kulcsige: Ezsd 1:6 „Szomszédaik mind segítették őket ezüsttárgyakkal, arannyal, különféle javakkal, állatokkal és kincsekkel, az önkéntes adományaikon kívül.”

Elindultak Júda és Benjámin családfői, a papok és a léviták. Ők azok, akik hallgattak Isten felhívására, hogy adják fel addigi életüket, és vállalják a hosszú utat haza. Mindezt nem a saját hasznukért tették, hanem azért, hogy felépítsék azt a házat, ahol Isten lakott, a templomot. Feltevődik a kérdés, hogy mit ad Isten azoknak, akik az életüket is feladják azért, hogy engedelmeskedjenek a hívó szónak? Azt olvassuk, hogy a szomszédok segítették az útra indulókat, különféle ezüst- és aranytárgyakat adtak nekik, maga Círus király pedig odaadta az edényeket, amelyeket még Nabukodonozor rabolt el a templomból 70 évvel azelőtt. Nem azért kapták ezeket, hogy meggazdagodjanak, hanem Isten mindent megadott nekik, ami a feladatuk elvégzéséhez kellett.

Isten ma sem ad kevesebbet nekünk, akik vállaljuk a küldetésünket. Ad kitartást, hogy tovább imádkozzunk a meg nem tért barátainkért. Bővelkedünk anyagiakban, hogy megsegítsük azokat, akiknek nincs. Értelmessé tesz, hogy tanítsunk másokat. Közben pedig megláthatjuk, hogy kinek mondhatjuk el az örömhírt.

Kovács Patrik

DÉLUTÁN | 

Megszabadít az Úr minket is

Igehely: ApCsel 7:9-10; Kulcsige: ApCsel 7:10 „Megszabadította őt minden nyomorúságából, kedvessé és bölccsé tette Egyiptom királya, a fáraó előtt, és kormányzóvá emelte Egyiptom és a fáraó egész háza fölé.”

József életét foglalják nagyon szépen össze ezek az igeversek. Azt írják le, hogy Józsefnek nem voltak jók a körülményei: a testvérei irigykedtek rá, eladták őt rabszolgának Egyiptomba. Mégsem ezek a helyzetek határozták meg az életét, hanem az, hogy Isten vele volt. Aztán azt olvassuk, hogy Isten megszabadította, kedvessé tette őt a fáraó szemében, majd pedig Egyiptom kormányzójává vált. Érdekes megfigyelni, hogy Isten az aktív cselekvő: Ő szabadította meg, Ő tette kedvessé, uralkodóvá. Különleges olvasatot ad az egésznek az, hogy mindez István védőbeszédéből származik, akit azért vádolnak és ölnek meg, mert Jézus örömüzenetét hirdeti. Neki a szabadítás nem egyiptomi trónt, hanem a halált jelentette, de ami által megláthatta a megnyílt eget, és találkozhatott Megváltójával.

Vajon mi jellemzi az életemet? Az, hogy milyenek a körülményeim, és mennyire mennek jól a dolgaim? Vagy az, ami a Józsefét és Istvánét: velem van-e Isten? Ő szeretne megszabadítani a földi nyomorúságtól, de addig éppen ezek által szeretne késszé tenni, hogy örökké együtt legyünk vele. Készüljünk!

Kovács Patrik

 Napi áhítat

Igehely: Dán 3:8–18; Kulcsige: Dán 3:17 „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király!”

Az előttünk álló ifjak Istenbe vetett hitükről, bizalmukról és reménységükről tesznek bizonyságot. Isten ebben a fogságban már eddig is csodálatosan megáldotta őket. De a mostani helyzetükben még nagyobb próbára lett téve a hitük. Itt már nem volt elég csupán megvallani Istenbe vetett hitüket. Eléggé sajátos módon vállalják a hitükről való bizonyságtételt. Bátran jelentik ki, hogy az ő Istenük ki tudja szabadítani őket a tüzes kemencéből. Csodálatos a 18. vers: „de ha nem tenné is…, mi a te isteneidet nem imádjuk.” És Isten megtette. Csodát tett. Igen, mert ő egy szerető, szabadító Isten.