2022. augusztus 12., péntek

DÉLELŐTT | 
A papok és léviták tisztasága

Igehely: Ezsd 2:36-67; Kulcsige: Ezsd 2:62 „Ezek keresték bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papi szolgálattól.”

Miközben az elinduló népet számolták, és a feljegyzéseket készítették, eljutottak azokhoz az emberekhez, akik hetven évvel azelőtt különleges szerepet töltöttek be az istentiszteletek során. Ők voltak a papok, a léviták, az énekesek és a templomi szolgák. Vajon milyennek kell lennie a fogságból hazatérők istentiszteletének? Hiszen éppen azért kerültek fogságba, mert engedetlenek voltak Isten iránt, és az istentiszteletük már nem volt kedves az Úrnak. Mivel az istentisztelet tisztasága az istentiszteleten szolgáló emberek tisztaságától függ, ezért ki kellett választaniuk azokat az embereket, akik megfelelőek a feladatra. Voltak jelentkezők a különböző szolgálatokra, de érdekes módon nem az alapján döntöttek, hogy ki mennyire jó abban, amit tesz. Ki milyen jól tud prédikálni, énekelni, áldozatot bemutatni. A kérdés egyszerűen így szólt: Ki az, aki igazolni tudja, hogy abból a családból származik, amelyiket Isten hívta el a szolgálatra? A mi istentiszteleteink szentsége is függ attól, hogy mi tiszták vagyunk-e. Szolgáljunk úgy Istennek, mint akik biztosak abban, hogy kitől származnak!

Kovács Patrik

DÉLUTÁN | 

Az Úr mellettem áll

Igehely: 2Tim 4:16-18; Kulcsige: 2Tim 4:17 „De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a népek valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán szájából.”

Pál emberileg nézve kilátástalan helyzetből írja levelét Timóteushoz: „nemsokára megáldoztatom” – olvashatjuk a rész elején. Közeledik második fogságának a vége, ahol a mártírhalállal kell szembenéznie. Első védekezése alkalmával az emberek elhagyták. Többek között ott volt Démás is, akiről az van feljegyezte, hogy „ehhez a világhoz ragaszkodott” (2Tim 4:10). Pál azonban sem a világhoz, még az életéhez sem ragaszkodott, de egy valamihez annál inkább: az evangéliumhoz, hogy teljesen elvégezze annak hirdetését. Tudatában volt annak, hogy az ige szólása átmenetileg ezen a földön szenvedéseket szülhet, az életébe kerülhet, de az örökkévalóság várományosaként bízott az Isten szabadításában (2Tim 4:18).

Amikor odaszánjuk magunkat az Isten munkájának végzésére, soha nem kell félnünk az elhagyatottságtól. Emberek lehet, hogy cserben hagynak minket, megcsalnak és csalódást okoznak, de Isten mellénk áll. Megerősít, hogy küldetésünket és feladatunkat betöltsük. Isten hű marad ígéretéhez: „nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsid 13:5b).

Kovács Patrik

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.