Igehely: Zsolt 15:1-5; Kulcsige: 15:3 „Nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára.”
Dávid az istenfélők tulajdonságai közé sorolja, hogy azok nem rágalmaznak beszédükkel. Rágalmazás az, amikor valaki hazugságot, féligazságot mond rosszindulattal, vagy túloz valamilyen dologban felebarátjával kapcsolatosan.
Igehely: Ézs 59:1-8; Kulcsige: 59:3 „Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve, ujjaitokhoz bűn tapad, ajkatok hazugságot szól, nyelvetek álnokságot suttog.”
Egy ószövetségi bűnlista áll ellőttünk. A felemlített bűnök között az álnok beszéd is megtalálható. A bűnfelsorolás azonban egy fontos tanítással van bevezetve: Nem tapasztalhatja meg Isten segítségét és a vele való közösséget az, aki bűneihez ragaszkodik – a bűn elválaszt Istentől.
Igehely: Péld 26:24-28; Kulcsige: 26:28 „A hazug nyelvű gyűlöli azt, akit eltiport, és a sima szájú bukást idéz elő.”
A rosszindulatú beszéd ártalmassága az ember ősi, ugyanakkor állandó megtapasztalása. Amikor az ember nem elég erős ahhoz, hogy öklével vagy fegyvereivel ártson, beszédéhez folyamodik. Több, beszéddel kapcsolatos bűn van itt felsorolva. Ezek mind a bűnös természet megnyilvánulásai.
Igehely: Mk 11:27-33; Kulcsige: 11:32 „Vagy talán mondjuk azt: emberektől? De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki úgy gondolta, hogy valóban próféta volt.”
Izráel vezetői nagyon közel kerültek a Jézussal kapcsolatos nagy kérdéshez: Kicsoda valójában Ő, és mit cselekszik? Képmutatásuk miatt, amit politikai és vallási érdekeik diktáltak, nem akarták kimondani, amit tudtak Jézusról.
Igehely: Jak 3:1-12; Kulcsige: 3:6 „A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.”
Jakab a nyelv bűneiről beszél itt. A nyelv az ember beszédére utal, mint kommunikációs csatornára. Fontos módja az önkifejezésünknek is, mert beszéd által közölhetjük gondolatainkat és érzéseinket.
Igehely: 2Kor 3:17-18; Kulcsige: 3:18 „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.”
Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság a bűntől, a haláltól, a törvényeskedéstől, az önigazságtól, az ítélettől, a vádtól (Jn 8:32,36). Így Istentől semmi sem választ el! Ez különösképpen megtapasztalható az újszövetség korszakában.
Igehely: 2Tim 2:22–26 Kulcsige: 2Tim 2:24-25a „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket.”
Hajlamosak vagyunk elveszíteni türelmünket (ami a Lélek gyümölcse a szelídséggel együtt!), és „hitvédelem”, „mentő szeretet” címén ostoba, éretlen vitatkozásokba keveredni. Ha ellenkezéseket tapasztalunk az újjá nem született emberek részéről, és néha a gyülekezet tagjai között is, erőt vehet rajtunk a gorombaság, a taszítóan nyers „kiállás az igazság mellett”. Pedig az ige azt parancsolja, hogy „az Úr szolgája… legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes”!