Mindennapi áhítatok

2019. december 22., vasárnap

Igehely: Lk 1:5-25; Kulcsige: 1:17b „Hogy felkészült népet állítson az Úr elé.”

A keresztyénséget az különbözteti meg a többi hitrendszertől, hogy a reménység (a hittel és szeretettel együtt) áll a középpontban. Ez advent alkalmával még inkább nyilvánvaló, hiszen advent a várakozás ünnepe, ami egyben a reménységé is. Ha nincs reményünk, nem fogunk várni.

2019. december 21., szombat

Igehely: Lk 12:54-59; Kulcsige: 12:56 „Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?”

Jézus leleplezi kortársai életében azt a kettősséget, hogy a természet jeleit tökéletesen felismerik. Megtanulják a felismeréseikhez igazítani az életüket, ugyanakkor az Istennel való közösségben, teljesen tudatlanok a jelek megítélésében, és ezt nem tartják problémának.

2019. december 20., péntek

Igehely: Jak 5:7-11; Kulcsige: 5:8 „Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.”

A Messiás érkezésére várva kétféle módon szemlélhetjük az időt. Az egyik szerint, milyen régóta várjuk már és még sem jött el még. Ennek a szemléletmódnak az a problémája, hogy a várakozás hosszúságán van a hangsúly és a várakozás értelmetlenségére jutataja az embert.

2019. december 19., csütörtök

Igehely: 1Thessz 5:1-8; Kulcsige: 5:4 „Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket.”

Jézus Krisztus a tanítványairól gondoskodott, elküldte az Atyától a megígért Szentlelket, aki elvezet minden igazságra és eszünkbe juttatja az Úr szavait. Mi tudjuk, hogy a Messiás visszajön az övéiért. Számunkra teljesen biztos, hogy ez meg fog történni.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Jer 22:10-19 Kulcsige: Jer 22:15b-16 „De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jogához segítette a nincstelent és szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem – így szól az Úr.”

Az emberek általában törekszenek valamilyen módon az elismerésre. Igyekszenek, ha nem is maradandót, de pozitív hagyatékot tudni maguk mögött. Vannak, akik fizikai létesítményeket hoznak létre, mások szellemileg alkotnak nagyot, irodalom, zene területén. Egyeseknek szobrokat emelnek, másokat más módon ismernek el, jegyeznek az utókornak. A talentumait, tehetségét, tudását, tapasztalatait, hitét mindenki szeretné kamatoztatni legjobb belátása szerint.