Igehely: Mt 12:46-50; Kulcsige: Mt 12:50 „Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.”
Legjobb esetben minden embernek vannak rokonai. Még az Úr Jézusnak is voltak. Volt apja, anyja, több testvére és unokatestvére is. Nemzetsége visszavezethető Ábrahámig. Isten elrendelte, hogy milyen nemzetségbe, milyen körülmények között és mikor szülessen a világra.
Igehely: Mt 12:43-45; Kulcsige: Mt 12:43 „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál.”
Jézus sok mondanivalóját példázatokba „csomagolta be”. Itt is ezt teszi. Képletesen összefoglalja a hitetlen Izrael múltját, jelenét és jövőjét. Az ember a zsidó nemzetet jelképezi, a tisztátalan lélek pedig a bálványimádást.
Igehely: Mt 12:38-42; Kulcsige: Mt 12:40 „Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.”
Annak ellenére, hogy sokan láthatták, és sokszor személyesen is megtapasztalhatták Jézus csodatevő, gyógyító hatalmát, mégis mindig maradtak kételkedők, hitetlenek. Volt olyan hely, ahol Jézus nem is tehetett sok csodát a közömbös hozzáállás miatt. Pedig neki volt, van és lesz rá hatalma.
Igehely: Mt 12:33-37; Kulcsige: Mt 12:33 „Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát.”
Jézus az őt követő tömegnek legtöbbször nagyon egyszerű, mindenki számára érthető példákat mondott. Ilyen az előttünk álló igeszakasz is. Jézus nem csak beszélt az útról, az igazságról és az életről, hanem Ő maga volt az út, az igazság és az élet.
Igehely: Mt 12:22-32; Kulcsige: Mt 12:28 „Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.”
Íme egy konkrét, nyilvános csoda, ami a szemük láttára történt, amely a tömeget elgondolkoztatta, és kezdték Jézust azonosítani, felismerni. Csakhogy ennek nem örül az ellenzék, ellenség, és ő is jön az ő szemszögével.
Igehely: Mt 12:15-21; Kulcsige: 12:15 „Amikor Jézus ezt megtudta, eltávozott onnan. Sokan követték; ő meggyógyította mindnyájukat.”
Csodálatos személy áll előttünk, akit már Ézsaiás megprófétált. A hírek már abban az időben is terjedtek, nem olyan eszközökkel, mint mai modern világunkban, de az eredménye meg volt.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.