2020. április 21., kedd

DÉLELŐTT | 
Próféták gyilkosai

Igehely: Mt 23:29-36; Kulcsige: Mt 23:33 „Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?”

A történelem során Isten népe sokszor elhagyta Istent, és bálványokat tisztelt. Isten prófétákat küldött, hogy a népet felébressze, megtérésre szólítsa fel. A megtérni nem akaró nép azonban mindenképpen el akarta hallgattatni a prófétát, sokszor tömlöcbe vetette, elüldözte vagy megölte. A farizeusok ápolták a megölt próféták emlékét, szépítették sírköveiket. Ezzel akarták bizonyítani, hogy különbek elődeiknél. Jézus ítéletet hirdet a farizeusokról, mert jól ismeri, mi van a szívükben. Ők Jézus Krisztust, Isten Fiát, a Messiást készülnek elhallgattatni – megölni. Miért? Mert Jézus többet lát életükből, mint amit a külső takar, és ezt szóvá is teszi. Lehetőségük lenne megtérni, de ők nem akarnak, ezért nem menekülhetnek meg a gyehennával sújtó ítélettől.

Istennek ma is vannak küldöttei, akik rámutatnak a bűnre, és felszólítanak a megtérésre. Becsülöd-e őket, vagy megveted? Hogyan viszonyulsz ahhoz a testvérhez, aki int és figyelmeztet téged? Szép visszaemlékezni hitelődeinkre, de mi milyen kortársaik lettünk volna? Vagy ha ők lennének a mi kortársaink, fogadnánk-e őket?

Dimény Miklós

DÉLUTÁN | 

Szabadító szolgálat

Igehely: Ézs 42:1-7; Kulcsige: Ézs 42:7 „Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket!”

A Mt 12:20 szerint ez a szolga az Úr Jézus Krisztus. Az Atya Isten választottja, akit szíve kedvel (Károli), az egyszülött Fiú, aki bár Isten formájában volt, emberi testbe öltözött, és szolgai formát vett fel (Fil 2:6-7). Figyeljünk meg egy néhány jellemzőjét ennek a szolgálatnak:

Törvényt hirdet – a hegyi beszédben tanított a törvény helyes megtartásáról. Nem kiált, nem lármáz – nem magára akarja felhívni a figyelmet, az Atyát akarja bemutatni. A megrepedt nádat nem töri el, nem tapos rá az erőtlenre. A farizeusoknak a bűnösök iránt tanúsított megvetésével ellentétben Ő lehajol hozzájuk, bűn-összetörte szívüket bekötözi, meggyógyítja. A pislákoló hitet újra fellobbantja. Világosságot hoz a vakoknak. Ráismernek önmagukra, bűneikre, de felismerik Isten szeretetét, kegyelmét, megbocsátását. A bűn foglyait kihozza börtönükből, szabaddá teszi.

Te szabad vagy-e már bűneidtől? Ha igen, akkor Jézus nyomdokaiban járva rád is vár a szolgálat, amit Krisztusi indulattal kell végezned. Íme, az Úr, Szolga-Király, Most minket hív, kövessük hát! (HH 232)

Dimény Miklós

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.