Mindennapi áhítatok

2020. május 16., szombat

Igehely: ApCsel 5:38-42; Kulcsige: ApCsel 5:41 „Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért.”

Mi az, amit kész vagyok vállalni Jézus nevéért? Érdemes végig gondolni, meddig tart és meddig kész elmenni a hitünk. Ha Jézusért veszélybe kerülne az életem, tudnám-e vállalni? Ha Jézusért megfosztanának szabadságomtól, tudnám-e vállalni?

2020. május 14., csütörtök

Igehely: Jn 17:11-14; Kulcsige: Jn 17:13 „Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.”

Jézus tanítványai egységéért és megtartásáért könyörögött az Atyához. Nem titkolta el előlük azt, hogy a világ gyűlölni fogja őket, hiszen őt is gyűlölte, még saját népe is életére tör és keresztre feszíti (Mt 10:22; Mt 24:9).

2020. május 13., szerda

Igehely: Jn 16:23b-28; Kulcsige: Jn 16:24 „Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.”

Jézus nevében felhatalmazást kaptunk arra, hogy kéréseinket feltárjuk az Atya előtt, és ígéretet nyertünk arra nézve is, hogy amit csak kérünk az Atyától, azt ő meg is adja nekünk. De ha azt gondoljuk, hogy ezzel jogot formálhatunk Jézus nevének önkényes használatára, akkor nagyon tévedünk.

2020. május 11., hétfő

Igehely: 1Pt 1:3-9; Kulcsige: 1Pt 1:8 „Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek.”

Bizonyosak lehetünk az üdvösségünkben akkor, ha Jézus Krisztus által újjászülettünk és élő reménységet nyertünk. Nem kell aggódnunk, sem félnünk többé attól, hogy mi lesz velünk a halál után, mert örökségünk a mennyben van fenntartva számunkra.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.