2020. május 13., szerda

DÉLELŐTT | 
Öröm kérés által

Igehely: Jn 16:23b-28; Kulcsige: Jn 16:24 „Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.”

Jézus nevében felhatalmazást kaptunk arra, hogy kéréseinket feltárjuk az Atya előtt, és ígéretet nyertünk arra nézve is, hogy amit csak kérünk az Atyától, azt ő meg is adja nekünk. De ha azt gondoljuk, hogy ezzel jogot formálhatunk Jézus nevének önkényes használatára, akkor nagyon tévedünk. Megpróbálták ezt Szkéva pap fiai Efezusban, amikor Jézus nevével szerettek volna ördögöt űzni egy emberből, akiben gonosz lélek volt, de kis híján az életükkel fizettek meggondolatlanságukért (ApCsel 19:14-16). Jézus neve nem játékszer, nem is valami varázsszó, amit, ha elég gyakran és hangosan ismételgetünk, akkor biztosan csoda fog történni.

Jézus ezt az ígéretet a tanítványainak adta. Nem minden embernek, csak kizárólag a tanítványainak. Tanítványa vagy Jézusnak? Szereted Jézust? Hiszed, hogy Jézus az Atyától jött és az Atyához ment? Ha igen, akkor hittel kérd az Atyától Jézus nevében, semmit sem kételkedve (Jak 1:6). Amit kérsz, Ő megadja neked, de biztos lehetsz abban, hogy csak olyan dolgokat fogsz megkapni, amelyek örömödre lesznek. Mit jelent számodra Jézus ígérete? Mi az, amit ma reggel elkérsz az Atyától?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Isten emberekre bízta az evangéliumot

Igehely: 1Thessz 2:1-8; Kulcsige: 1Thessz 2:4 „Hanem mivel Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem embereknek akarunk tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek.”

Akkor lehetsz az evangélium hirdetője, ha Isten erre méltónak ítélt, elhívott, megbízott és felruházott a Szentlélek ajándékával. Önjelentkezőknek, népszerűségre áhítozóknak, önmaguk dicsőségét keresőknek, könnyű meggazdagodásban bízóknak nincsen helyük Isten munkatársai között. Az evangélium hirdetője nem keresheti az emberek tetszését vagy a világ elismerését. Számára legyen Isten véleménye a mérvadó, aki nem a külső látszat szerint bíráskodik, hanem a szíveket vizsgálja (Jel 2:23).

Amikor az evangélium hirdetését nem kísérik életváltozások, nem az örömhír veszítette el erejét, hanem a hirdetője veszítette el hitelességét. Az evangélium hirdetője szeresse azokat, akiknek prédikál. Olyannyira szeresse, hogy legyen készen saját lelkét is odaadni értük. Legyen szelíd, hogy szolgálata és lelkiségén keresztül az emberek rádöbbenhessenek az Atya mérhetetlen, örök szeretetére (Ef 3:8).

Az üldöztetések és bántalmazások soha nem fogják meghiúsítani Isten megmentő tervét. A sátán minden ellenállásával szemben Isten bátorrá teszi szolgáit (Józs 1:9). Engedelmes népének olyan ajtókat nyit meg, amit az emberek be nem zárhatnak (Jel 3:8).

Szabó László

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.