Mindennapi áhítatok

2020. június 17., szerda

Igehely: 1Pt 2:15-17; Kulcsige: 1Pt 2:17 „Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.”

Mindennap találkozunk emberekkel. Számít-e az, ahogy hozzájuk viszonyulok? Például, köszönőviszonyban vagyok a szomszédaimmal? Hogyan tekintek a munkaadómra? Hogyan bánok idős szüleimmel? Mi az első reakcióm, amikor megállít a rendőr?

2020. június 16., kedd

Igehely: Zsolt 19:8-15; Kulcsige: Zsolt 19:8 „Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.”

Az ismeretszerzésnek egyik fontos feltétele az olvasás. A Bibliát nem elég csak vasárnap hallgatni, hanem mindennap olvasni kell. Feleségemmel már a kapcsolatunk kezdetén eldöntöttük, hogy a családi áhítatnak fontos szerepe lesz életünkben.

2020. június 15., hétfő

Igehely: Péld 3:1-4; Kulcsige: Péld 3:3 „A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!”

Salamon felszólító módban beszél gyermekével. Két kulcsszót találunk itt: szeretet és hűség. Ahhoz, hogy ezt gyermekeimnek megtanítsam, fontos a saját példám. Hadd lássák meg, hogyan szeretem az Urat, az Ő igéjét, a gyülekezetet, őket és (nem utolsó sorban) az édesanyjukat, vagyis a feleségemet.

2020. június 14., vasárnap

Igehely: Jób 1:1-5; Kulcsige: Jób 1:5 „Amikor azonban a lakoma napjai sorra lejártak, értük küldött Jób, és megszentelte őket úgy, hogy korán reggel fölkelt, és annyi égőáldozatot mutatott be, ahányan voltak. Mert azt gondolta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben. Így szokott tenni Jób minden alkalommal.”

Ezen a héten, az Úr segítségével az imádkozó apákról fogunk elmélkedni. Kezdésként a Jób élete nyújt segítséget ebben. Már a könyv elején kiderül, hogy kicsoda ez az ember. Az áldozásából megtudjuk, hogy érdekelte saját családja. Nem volt mindegy, hogy mit és hogyan tesznek a gyermekei.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”

A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).