Mindennapi áhítatok

2020. július 12., vasárnap

Igehely: Péld 4:1-27; Kulcsige: Péld 4:23 „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!”

A mai ember a szívet az érzelemvilág központjának és irányítójának tartja. Sokszor halljuk is a biztatást: „hallgass a szívedre!” Ez nem a legbölcsebb tanács, hisz csalárdabb a szív mindennél. A Bibliában a szív inkább a gondolatvilágunkat jelenti.

2020. július 11., szombat

Igehely: 1Thessz 5:16-18; Kulcsige: 1Thessz 5:18 „Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.”

Minél több mulandó dolog birtoklására törekszünk, annál kevesebb lehet a hálánk, viszont minél inkább az örökkévaló dolgokkal foglalkozunk, megtelik szívünk hálával Isten iránt. Ezzel a szemlélettel élt az apostol is és erre bátorítja a mindenkori hívőket.

2020. július 9., csütörtök

Igehely: Lk 18:9-14; Kulcsige: Lk 18:14 „Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

„Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.” (Ézs 57:15b) Az imameghallgatás kulcsa az alázatos lelkület. Istent nem lehet félrevezetni, nagyon jól ismer minket és látja, mi van a szívünkben.

2020. július 8., szerda

Igehely: 1Móz 18:22-33; Kulcsige: 1Móz 18:32 „Ábrahám ezt mondta: Ne haragudjon az én Uram, hogy még egyszer szólok: hátha csak tíz található ott! Ő így felelt: Nem pusztítom el a tízért.”

A közbenjárás az imaéletben azért fontos, mert kifele ható jelleget ad az imádságnak és segít abban, hogy ne csak magunk körül forgolódjunk, amire hajlamosak vagyunk.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”

A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).