Igehely: 1Pt 4:7–11 Kulcsige: 1Pt 4:8 „Mindenekelőtt legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez.”
Jártál már cseppkőbarlangban? Ott a mennyezetről csepegő víz lefelé lógó oszlopokat alkotott, a barlang alján a cseppek lassú lerakódásából magas oszlopok alakultak ki. Rengeteg idő kellett hozzá.
Igehely: Fil 2:1–5 Kulcsige: Fil 2:3 „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.”
Ízlelgetem a szavakat: „alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál!” Milyen idegen ez ma! Mindenütt a versenyszellem uralkodik. Számunkra Pál apostol példája a minta, aki mindent kárnak és szemétnek ítélt Krisztusért (ApCsel 22:3), és lett a legkisebb (1Kor 15:9).
Igehely: Mt 20:25–28 Kulcsige: Mt 20: 28 „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Jézus most is tanítja követőit: amíg a világban hatalmaskodás, zsarnokoskodás van, addig Ő szolgaságról, rabszolgaságról beszél.
Igehely: ApCsel 2:42–47 Kulcsige: ApCsel 2:42 „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”
A testvéri közösség alaptételeit olvashatjuk ma: együtt részt vettek az apostoli tanításban; de nem álltak meg itt, részt vettek a közösségben: egymást erősítették, bátorították; de nem álltak meg itt: részt vettek a kenyér megtörésében; de nem álltak meg ennél sem: részt vettek az imádkozásban,
Igehely: ApCsel 15:6–11 Kulcsige: ApCsel 15:11 „Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.”
Akárcsak régen, ma is nagyon vegyes tud lenni a gyülekezet: többgenerációs hívők és utcáról megtérők, hagyománytisztelők és egyet sem ismerők. Mi fog túlsúlyban lenni a gyülekezetben, milyen elvek mentén formálódik az új és a régi generáció? Mi dönt? A hagyományok vagy az Ige tekintélye?
Igehely: ApCsel 14:8–20 Kulcsige: ApCsel 14:11 „Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!”
Pált és Barnabást egyik nap istenítették, másnap pedig megkövezték. Döbbenetes, hogy ilyen rövid időn belül ilyen végletekre képes az ember! Míg a csoda elég volt arra, hogy Pált és Barnabást Zeusznak és Hermésznek higgyék, arra már nem volt elég, hogy az általuk hirdetett üzenetet befogadják.
Igehely: Jób 32:6–12 Kulcsige: Jób 32:8 „De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.”
A három barát hosszú vitát folytatott Jóbbal a szenvedése okairól. Egy idő után a vita elakadt. Elihú eddig türelmesen várt a megszólalással, mivel fiatalabb volt a többieknél. Úgy érezte, hogy most már megszólalhat, mert fontos üzenete van Jób és barátai számára (5–7 v.). Azt állítja, hogy az embernek nem az előrehaladott kora, hanem az Istennek benne lakó Lelke adja a bölcsességet (8.v.).
Jób szenvedéstörténetének kontextusában az igazi bölcsesség a megpróbált Jób ajkán fogalmazódik meg: „Bizony könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem” (Jób 40:4).