Igehely: 2Kir 18:19–25; 19:32–34 Kulcsige: 2Kir 19:34 „Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért meg az én szolgámért, Dávidért.”
Az ördög, lelkünk ellensége folyamatosan arra törekszik, hogy félelemben és rettegésben tartsa Isten népét. Tudva, hogy a háborút már elveszítette, mert „győzött az oroszlán Júda törzséből” (Jel 5:5b), a csatákat még meg akarja nyerni.
Igehely: 1Sám 17:31–37 Kulcsige: 1Sám 17:34-35 „Dávid azonban így felelt Saulnak: «Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egyet a nyájból, utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából.»”
Kedves testvéreim, ma reggel egy énekkel kezdjük az áhítatunkat: „Emlékezz vissza az útra” (HH 171.), és egy bátorító igével: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül…” (Zsid 12:1a).
Igehely: Zsolt 143:8–11 Kulcsige: Zsolt 143:8 „Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.”
A megtérés és újjászületés által élő kapcsolatba kerülünk Istennel, és meg lehet hallani az Ő hangját. Megtérésem után az a vágy fogalmazódott meg bennem is, ami a zsoltárosban, hogy minden utamban Jézus vezessen.
Igehely: Zsolt 56:1–14 Kulcsige: Zsolt 56:4 „Ha félek is, benned bízom!”
Ha körülnézünk a világban, sok okunk lehet a félelemre. Háborúk, természeti katasztrófák, betegségek, balesetek, megélhetési gondok vannak, és minket sem kímélnek. Dávid őszintén leírta a lelkiállapotát: félelem gyötörte a veszélyes helyzetben.
Igehely: Zsolt 23:1–6 Kulcsige: Zsolt 23:4 „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.”
Mire Dávid király megírta ezt a zsoltárt, már sok mindent megtapasztalt azon az életúton, amelyet az Úrral együtt járt.
Igehely: Dán 3:12–33 Kulcsige: Dán 3:17–18 „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!”
A mai időkben a hűség és a bizalom nagyon gyenge lábakon áll még a keresztyénségen belül is. A mai igeszakaszban három zsidó fiatalról olvashatunk, akik bátran tettek bizonyságot olyan körülmények közt, ahol valóban kellett, hogy bizalmukat Istenbe vessék.
Igehely: Tit 3:1–2 „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.”
Az, ahogyan többek között a hatóságokhoz és a felsőbbségekhez viszonyulunk, világosan megmutatja, mennyire vesszük komolyan az Úr Jézus szelídlelkűségben való növekedésre felszólító parancsát. Mai igénk teljes szelídséget kér tőlünk, kivétel nélkül minden ember iránt. Szerető családtagjainkhoz, jóbarátainkhoz még képesek vagyunk úgy-ahogy szelídséggel viszonyulni, de milyen magatartást tanúsítunk a nehéz természetű, erőszakos, minket kihasználó vagy elnyomó emberekkel szemben?