2018. december 20., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Üzenetünk: Krisztusban beteljesedett

Igehely: ApCsel 13:15-26; Kulcsige: ApCsel 13:23 „Az ő utódai közül tette Isten Izráel üdvözítőjévé Jézust, ígéret szerint.”

Isten sokféleképpen szól az emberiséghez. Azzal, amit, amikor, akivel, ahogyan, amiért tesz, üzen! Figyelmesen szemlélődve, értelmesen gondolkodva, Őt őszintén keresve sok igazság tárul fel előttünk. Mindezt gazdagítja, pontosítja a Biblia szövege, a Szentlélek kijelentése és megvilágosító munkája.

Az örök Isten többféleképpen mutatkozott be. Megismerhetjük Őt a világmindenség: a láthatók és láthatatlanok Teremtőjeként és Fenntartójaként, a héber atyák Kiválasztójaként, Izráel Isteneként, az egész teremtettség Megváltójaként.

Üzent, amikor elhívta Ábrahámot, és háznépével együtt a hit útjára állította őket. Ékesen beszélt, amikor a népirtó rendeletek ellenére, rabszolgasorsban sínylődő népét megsokasította. Hangosan beszélt, amikor hatalmas karjával kiszabadította őket. Bátorítón beszélt, amikor népét vezette, vigyázta a pusztában. Sokat tűrt nekik! Ígéretesen beszélt, amikor földi örökségüket kiosztotta használatukra. Ismételten beszélt a bírák korában. Féltékenyen beszélt a királyválasztáskor. Igényesen beszélt, amikor Dávidot királlyá kenette.

Kegyelemmel, igazsággal és szeretettel üzent, amikor Üdvözítőt adott Fiában.

Mikor kaptunk üzenetet Istentől? Mit tettünk Üzenetével?

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Szól a jobb keze felől állóknak

Igehely: Mt 25:31-40

Jézus sosem bizonygatta felettébb, sem az írástudóknak, sem a népnek, de még a tanítványainak sem, hogy Ő ismét el fog jönni. Mindennapi természetességgel kijelentette: „Amikor pedig az Emberfia eljön…”

A jobb keze felől álló, áldottakat szólítja meg először. Jutalmuk felfoghatatlanul nagy: a világ kezdetet óta számotokra elkészített ország. Ennek „elnyeréséhez” kapcsolódó érdemeik viszont egyszerű cselekedetek: ennivaló és innivaló adományozása, befogadás, felruházás, beteglátogatás. Olyannyira hétköznapi cselekedetek, hogy nehezen lehet őket a szürke hétköznapokra visszatekintve felidézni: Uram, mikor…? De nem is a cselekedeteken van a hangsúly – mondja Jézus az apokaliptikus beszédében – hanem azon, hogy megtették ezeket a tetteket, és azon, hogy kivel tették ezt. Azért számítanak a felsorolt egyszerű cselekedetek értékesnek, mert érdek nélküliek (megtettétek egyel a legkisebb atyámfiai közül), és mert tudattalanul is Jézusért történtek.

Bárcsak lenne számunkra is természetes az, hogy Jézus visszajön. Bárcsak lenne természetes az is, hogy mikor legkisebbként köztünk van, adunk Neki érdek nélkül.

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”

Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül. A vége mindegyiknek büntetés, akárcsak a hanyag közömbösségnek. A szőlőmunkások a legdurvábban viszonyulnak a szőlősgazdához, ami tükrözi a farizeusok és a főpapok gyilkos ellenállását. Meg is értették, hogy Jézus róluk beszél, mivel ők voltak akkor a lelki munkások az Úr szőlőjében.