Mindennapi áhítatok

2021. március 4., csütörtök

Igehely: Mk 9:1-8; Kulcsige: Mk 9:2 „Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott.”

Jézus megmutatta dicsőségét Péternek, Jakabnak és Jánosnak a hegyen. Mindenki más csupán az Ézs 53. szenvedő szolgájaként látta Őt, de ők bepillanthattak abba, amit Jézus hátrahagyott, amikor szolgai formát vett fel. Pétert annyira megérintette ez, hogy ott akart maradni.

2021. március 3., szerda

Igehely: Mk 8:34-38; Kulcsige: Mk 8:38 „Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”

A tanítványság összefoglalható két szóban: lemondás és felvállalás. Lemondani magunkról, egész életünkről és az egész világról, s helyette felvállalni a keresztet, az evangéliumot és Krisztust. Mindez nem könnyű dolog.

2021. március 2., kedd

Igehely: Mk 8:31-33; Kulcsige: Mk 8:33 „ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megfeddte Pétert, és ezt mondta: Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”

Jézus nyíltan beszél szenvedéseiről, haláláról és feltámadásáról. Felfedi tanítványai előtt a célt, amiért jött. Péter jó szándékkal ugyan, de mégsem Isten szerint próbálja Őt dorgálni.

2021. március 1., hétfő

Igehely: Mk 8:27-30; Kulcsige: Mk 8:29 „Jézus tovább kérdezte őket: Ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki: Te vagy a Krisztus. ”

Kinek mondanak engem az emberek? – egyike a legfontosabb kérdéseknek, amikor önmagunkról gondolkodunk. Az erre adott válasz nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hogyan látjuk és határozzuk meg önmagunkat. Személyiségünk fejlődésében fontos tényező az, hogy hogyan látnak minket mások.

2021. február 28., vasárnap

Igehely: Mk 8:22-26; Kulcsige: Mk 8:25 „Azután Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent. ”

Jézus és tanítványai új helyre érkeznek. Ismét egy beteget hoznak elé, kérve, hogy érintse őt. Ezúttal egy vakot. Jézus, akárcsak a süketet, kivezeti őt is a tömegből, a faluból. Ugyanaz a módszer is: a beteg testrészre köpve, ráteszi a kezét.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 16:16–21 Kulcsige: Péld 16:19 „Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt.”

A szelídlelkűségbe és az alázatba még soha senki nem bukott bele. Aki inkább választja az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a világ kincseit és a bűn ideig-óráig tartó gyönyörűségét (Zsid 11:25), az kiteljesedett életet él már e földön, és jutalmat nyer az örökkévalóságban. Ezt a kiteljesedést számunkra a Krisztus lelkületének bennünk való munkálkodása jelenti – a világ értetlenkedését, gyűlöletét, az angyalok csodálkozását kiváltva.