Igehely: Mk 5:35–43 Kulcsige: Mk 5:39 „Bement, és így szólt hozzájuk: «Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.»”
Jairus, a zsinagógai elöljáró a közösségben fontos és mindenki által tisztelt személy volt. A többi vallási vezetővel ellentétben ő helyesen viszonyult Jézushoz: hitt benne, elhitte, hogy Jézus kezének érintése meggyógyítja beteg leányát. Azért hívta meg a házához.
Igehely: Mk 5:25–34 Kulcsige: Mk 5:34 „Ő pedig ezt mondta neki: «Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!»”
A vérfolyásos asszonynak megrázó élettörténete van. Valamilyen nőgyógyászati bajban szenvedhetett: tizenkét éve vérfolyásos volt. A vér, amely a zsidó világképben az élet hordozója, lassan elfolyt belőle; ez az asszony lassan, de biztosan haldoklott.
Igehely: Mk 5:21–24, 35–43 Kulcsige: Mk 5:36 „Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy!”
A korábbi napokon láthattuk, hogy Jézus Úr a természet és a démonvilág erői felett. Isteni hatalmával rendet tud tenni a teremtett világ látható és láthatatlan részében is. A folytatás azt bizonyítja, hogy hatalma van a betegség és a halál felett is.
Igehely: Mk 5:14–20 Kulcsige: Mk 5:19 „Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: «Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.»”
A gadarai megszállottnál látványos volt a sátáni leuralás, de a szabadítás utáni változás is. A kondások szemtanúi voltak a nagy eseménynek. A környékről helyszínre érkező illetékesek is látták a térség rémének megváltozott életét (15.v.), majd meghallgatták a hozzá fűződő tanúvallomást (16.v.).
Igehely: Mk 5:1–13 Kulcsige: Mk 5:8 „Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!”
A tenger lecsendesítése után a túlparton kikötve kiderült, hogy a vízen tapasztalt háborgásnál van súlyosabb és reménytelenebb: amikor az ember életét megszállja a Sátán, Istennek és országának ellensége.
Igehely: Mk 4:35–41 Kulcsige: Mk 4:39 „Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.”
Márk evangéliumában tovább haladva, az Isten országát illusztráló példázatokat egy újabb sorozat demonstratív, hitébresztő csoda követi. A 4. részben megörökített tanítások egy tengerpart közelében horgonyzó hajóról hangzottak el.
Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”
Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.