2022. október 15., szombat

DÉLELŐTT | 
Bepillantás az isteni pásztorlás korszakába

Igehely: Ez 34:11-31; Kulcsige: Ez 34:16 „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.”

Amikor valaki elindul Krisztus követésébe, szüksége van lelki táplálékra, hogy növekedjen. Izráel pásztorai ellen az a vád, hogy csak magukat hizlalják, nem törődnek a néppel. Felelőtlen magatartás a gyehenna fiaivá tenni azokat, akik megtértek (Mt 23:15). Isten számonkéri a pásztorokat (10. v.), és bemutatja az isteni pásztorlást. Megkeresem, visszahozom, kötözgetem, erősítem és legeltetem – mondja.

Ha valljuk az egyetemes papságot, akkor mindannyiunk feladata gyakorolni a felvigyázást a saját kegyelmi ajándékaink szerint. Isten megóvja népét a külső és belső negatív hatásoktól. Ez megnyilvánul védelemben, gondviselésben, illetve juh és juh közötti ítéletben. Akiknek nagyon kinőtt a szarvuk, azokét letöri (JSir 2:3). Az új ígérettel a nép megtisztítása is együtt jár. Egy pásztor lesz és egy nép. Isten népe egyesül minden nemzetből és népből. Sajnos, napjainkban a világ Sodoma és Gomora szintjére süllyedt, és egyre szűkül a jó legelő.

Isten csodálatos ígérete, hogy az övéi vagyunk, Ő pedig a miénk. Senki sem választhat el az Ő szeretetétől. Kedves testvérem, te honnan és miből táplálkozol?

Király Ernő

DÉLUTÁN | 

A gyermek halála és a megvigasztalódás

Igehely: 2Sám 12:15-23; Kulcsige: 2Sám 12:22 „Ő így felelt: Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert ezt gondoltam: Ki tudja, talán megkönyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyermek.”

A halál a bűn következménye. Nem barát, hanem ellenség, amivel szembesülünk, amikor koporsó mellé kell állnunk. Ez esetben a halál Dávid bűnének a következménye, annak ellenére, hogy Isten megbocsátott neki azért, mert alkalmat adott az ellenségnek a gyalázásra. Nagy kegyelem az, amikor Isten a megvallott bűnt eltörli a következményével együtt. Légy hálás érte, ha ezt megtapasztaltad!

Nem könnyű gyászolót vigasztalni. Az elvesztés fájdalma, gyásza akkor is nagy, ha valaki szülőt veszít el. Mennyivel inkább, ha valaki a gyermeke koporsója mellett áll! Jób mondja a barátainak: „Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!” (Jób16:2). A hívő ember számára a vigasztalás forrása az élő ige. Amikor az ige találkozik a benned lakó élő reménységgel, ez vigasz minden nyomorúságra (Zsolt 119:49-50).

Isten látja életed minden nyomorúságát, és ismeri gyászodat. Jézus épp azért jött, hogy megvigasztaljon minden gyászolót (Ézs 61:2), és ebbe te is beletartozol. Jézusnál tehát van gyógyír, balzsam és vigasztalás. Jöjj hozzá, mert Ő megvigasztal, és segíti vinni terhed a legnagyobb gyászban is! Legyen áldott az Ő neve!

Király Ernő

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:15–22; Kulcsige: Mt 22:21 „Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”

Heti sorozatunkban nyomon követhettük az ellentétet, ami a krisztusi és a farizeusi gondolkodás között fennállt. Ezek a vezetők, akik a hit és az üdvösség útjának őrei kellett volna, hogy legyenek, valójában gyümölcstelen fügefák, engedetlen fiak és gonosz szőlőmunkások voltak. Egy újabb ravasz csellel próbálják lejáratni Jézust, hogy saját tekintélyüket védjék. A vége az lett, hogy saját csapdájukba estek, és önmagukat járatták le. Annyira megszégyenültek, hogy többet kérdezni sem mertek (22:46).