Igehely: Mt 16:24-28; Kulcsige: Mt 16:24 „Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!”
Krisztus olyan követőket keres magának, akik megtagadják magukat és mindennap felveszik a keresztjüket. Egy mai tévhit az, hogy Krisztust lehet követni áldozathozatal nélkül.
Igehely: ApCsel 16:16-24; Kulcsige: ApCsel 16:22 „Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket.”
Valószínű, hogy sokunknak ismerős a következő közmondás: „jó tett helyébe jót várj”. Ebben az esetben Pálra és társaira ez nem volt érvényes.
Igehely: ApCsel 12:1-5; Kulcsige: ApCsel 12:1 „Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival.”
Az üldöztetés egyre intenzívebbé válik a jeruzsálemi egyház számára. Heródes kegyetlenkedésének folytán Jakab lett az első apostol, aki vértanúsággal fejezte be földi pályafutását. István után ő a második keresztyén vértanú. Az Ige nagyon röviden írja le a történteket.
Igehely: ApCsel 7:54-60; Kulcsige: ApCsel 7:59 „Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”
Habár István csakis a színtiszta igazságot mondta, ez nagy haragot gerjesztett a hallgatókban. Ezzel ellentétben az első vértanú öröme egyre jobban fokozódik, amikor megnyílik előtte a menny és látja Isten dicsőségét, valamint az Úr Jézust az Isten jobbján állni.
Igehely: Lk 15:11-32; Kulcsige: Lk 15:20 „És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.”
A tékozló fiú történetében a csődöt mondott hazatérő fiú megismeri édesapját olyannak, amilyennek talán sohasem látta vagy gondolta.
Igehely: Lk 8:40-42, 49–56; Kulcsige: Lk 8:41-42a „Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, halálán van.”
Az Urat örömmel fogadók között volt egy személy, aki nem örvendezéssel várta Őt, hanem inkább reménységgel. Egy fájó szívű édesapának a legfőbb vágya az volt, hogy segítséget találjon. Fontosabb volt számára, mint bármi más, és mint égető tűz, emészthette szívét e teher.
Igehely: 2Sám 11:1–27 Kulcsige: 2Sám 11:27 „A gyász letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.”
Dávid bűne Betsabéval és az ebből fakadó következmények azt mutatják, hogy még egy Istennek kedves ember is válhat a bűn áldozatává. A 2Sám 11:27 azt mutatja, hogy senki nem veheti félvállról a bűnt: nincs olyan, hogy ártalmatlan bűn, és nincs olyan, hogy elég erős ember.
Az igeszakasz felhívásként szolgál, hogy állandóan legyenek a kezünk ügyében a Lélek fegyverei, és emlékeztet a bűnnel szembeni gyengeségünkre is. Továbbá figyelmeztet a bűn szörnyű következményeire. Dávid ugyan megtér és helyreáll, de mindazokat, amiket elkövetett, nem tudja meg nem történtté tenni.