Igehely: Zsid 5:8-14; Kulcsige: Zsid 5:9 „És miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.”
Az üdvösség, amelyet Jézus szerzett, örök üdvösség. Ez korábban (Zsid 2:3) nagy üdvösségnek van nevezve. Nagy és örök, mert ilyen a mi Üdvözítőnk. Róla mondta Simeon, amikor karjaiba vette: „látták szemeim a Te üdvösségedet” (Lk 2:30).
Igehely: Mt 13:33-35
A kovász legtöbbször negatív értelmet hordoz a Bibliában. Itt viszont Jézus Isten országát hasonlítja az élesztő hatású kovászhoz, ebben az esetben tehát határozottan jó értelemmel bír, és fontos üzenetet tartogat számunkra.
Igehely: 1Kor 2:10-12; Kulcsige: 1Kor 2:12 „Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.”
Mi az a dolog, amit ma megkapva, jelentősen könnyebbé válna az életünk? Isten nagyvonalúan önmagát akarja adni nekünk. Ha bármivel is kevesebbet adna önmagánál – legyen akármilyen értékről is szó –, akkor nem a legnagyszerűbbet adná.
Igehely: Jn 3:3-8; Kulcsige: Jn 3:5 „Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.”
Visszaemlékszem, hogy kisgyermekként mennyire szerettem nagyobbnak, többnek tűnni, mint ami voltam. Téli időszakban, vastag kabátban és bakanccsal a lábamon álltam rá a mérlegre, mert így tovább kúszott a mutató a valós testtömegemnél.
Igehely: 1Pt 1:13-25; Kulcsige: 1Pt 1:22-23 „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.”
Könnyen kialakulhat bennünk az a téves elképzelés, hogy akkor leszünk szentek Isten szemében, ha minél kevesebb bűnt, és minél több jó cselekedetet halmozunk fel. Holtvágányra kerülünk – és Isten dicsőségén próbálunk csorbát ejteni, ha úgy gondoljuk, verejtékes munkánk gyümölcse a szent élet.
Igehely: Ézs 3:16-4:6; Kulcsige: Ézs 4:4 „Ha lemosta az Úr Sion leányainak a szennyét, és leöblítette Jeruzsálem vérét ítélő lelkével, megtisztító lelkével.”
Vegyük észre, hogy az elolvasott részlet Isten kegyelmességéről tanúskodik. Egy olyan nép megtisztítását tárja elénk, akiknek eszük ágában sincs megalázkodni, hiszen „büszkélkednek, fejüket fenn hordva, szemükkel kacsingatva járnak” (16.v.).
Igehely: ApCsel 26:18–23; Kulcsige: ApCsel 26:18 „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.”
Pál apostolt Isten elsősorban a pogányok felé való szolgálatra hívta el. Egyik kedves énekünk így szól: „Elhívtalak azért, hogy nékem szolgálj, elhívtalak azért, hogy nékem élj!” Testvérem, hová szól a te elhívásod? Emlékezz vissza, téged hol és mikor szólított meg Isten! Az apostol életében ez a pont a damaszkuszi úton jött el. Pál a déli napfénynél is világosabban hallotta az őt megszólító hangot, és engedelmesen folytatta tovább az útját, betöltve küldetését. Sokakat kivezetett a sötétségből a világosságra, hirdette az evangéliumot.