Igehely: Lk 11:37-54; Kulcsige: Lk 11:39 „
Egy farizeus meghívta Jézust ebédelni. A vendéglátó nagy meglepetésére Jézus nem végzi el a rituális mosakodást. De Jézus nemcsak a rituális mosakodás kérdésére ad választ, hanem minden vonatkozásban leleplezi és elítéli a farizeusok felszínes, üres vallásosságát.
Igehely: Lk 11:33-36; Kulcsige: Lk 11:35 „Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!”
Jézus gyakran beszélt tanítványainak példázatokban. A világosság szemlélteti bizonyos szövegkörnyezetben Jézust, de itt a tanítás elfogadásáról van szó. Tehát Jézus és az általa hirdetett evangélium a világosság, amit Isten felajánl a népének.
Igehely: Lk 11:29-32; Kulcsige: Lk 11:30 „Mert amiképpen Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek.”
Máté evangélista megjegyzi, hogy a farizeusok jelt kértek Jézustól. A jel megerősítette az elmondott üzenet igazságát. A sokaság nem akart hinni Jézus szavának külső megerősítés nélkül. Jézus Krisztus önmagát állítja eléjük legnagyobb jelként. Ő maga elegendő jel e nemzetség számára.
Igehely: Lk 11:14-28; Kulcsige: Lk 11:20 „Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.”
Jézus kiűzött egy ördögöt egy néma emberből, és némelyek a sokaság közül, akik ezt látták, azt állították, hogy Belzebub erejével teszi. Jézus rámutat a vád lehetetlenségére, mert ha Ő Belzebubnak dolgozik, akkor Belzebub a saját országát pusztítja.
Igehely: Lk 11:1-13; Kulcsige: Lk 11:9 „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.”
„Uram, taníts minket imádkozni!” – az Úr Jézushoz intézhető kérdések egyik legszebbike ez. A tanítványok egész közelről hallhatták Őt, vagy láthatták távolabbról is, észrevehették odaszánását és imáinak következményeit.
Igehely: Lk 10:38-42; Kulcsige: Lk 10:42 „Pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”
A vendégfogadás – másik oldalon a vendégül fogadottság – egy darabka élet. Javakkal megáldottak vagyunk, amit jól esik megosztani; fáradt vándorok is, akiknek felüdülés, ha egy védett helyre betérhetnek. Ilyen helyzetekből aztán sokféle emléket őrzünk.
Igehely: Gal 5:22–23; Mt 11:27–30 Kulcsige: Mt 11:29 „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”
Az Úr Jézusnak olyan elvárásai vannak a tanítványai felé, amik az (ó)emberi természettel teljesen ellentétesek, sőt megvalósítaniuk is lehetetlen volna, ha nem Ő lenne a Mesterük. Ismeri vérmérsékletünket, láthatatlan harcainkat, és tisztában van az emberek között való forgolódásunk minden aspektusával. Ezért beszél a megterhelődésről és megfáradásról, a lélek nyugtalankodásáról, amik rendszerint az emberi kapcsolatokban kialakuló egyenetlenségek, konfliktushelyzetek és a saját gyengeségünkre való összpontosítás miatt következnek be.