Igehely: Mk 13:3–8 Kulcsige: Mk 13:6 „Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: «Én vagyok!» – és sokakat megtévesztenek.”
Nemrég valaki feltárta nekem a félelmeit. Elmondtam neki, hogy van jó és rossz forrása a segítségnek. Ő angyalok segítségét kérte. „Van jó és rossz angyal is. Biztonságosabb Jézushoz fordulni, mert biztosan nincs jó meg rossz Jézus” – feleltem.
Igehely: Mk 13:1–2 Kulcsige: Mk 13:2 „Jézus ezt mondta neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”
„Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek!” Jézus válasza: „Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” Ugyanazt látják, de egészen máshogy. A tanítvány szépséget, nagyságot: dicsőségeset lát. Jézus romokat: a szépség, nagyság végét.
Igehely: Mk 12:41–44 Kulcsige: Mk 12:44 „Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát.”
Milyen furcsa: Jézus leül a persellyel szemben, és nézi az adakozókat. Igen zavaró lenne, ha a lelkipásztor vagy a pénztáros ezt tenné. Pedig az Úr Jézus mindig nézi, hogy mit és hogyan adunk. Mit lát?
Igehely: Mk 12:38–40 Kulcsige: Mk 12:40 „Felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre súlyosabb ítélet vár.”
Kis melléképületünkben egy zsák krumpli felől bűz áradt. A zsák alján egy nagy burgonyát találtam, hatalmas lyukkal, amiből orrfacsaró lé folyt ki. A megmentett ép krumplikat hámozva a feleségem magához hívott. Egy kívülről teljesen egészségesnek tűnő krumpliban is ugyanazt a romlást találta.
Igehely: Mk 12:35–37 Kulcsige: Mk 12:37 „Ha maga Dávid mondja őt Urának, akkor hogyan lehet a Fia? A nagy sokaság szívesen hallgatta őt.”
Mindenki támadó hulláma megtörik az Úr Jézus bölcsességének és ismeretének szikláján. Most Ő kérdez: Ha Krisztus Dávid Fia, akkor hogyan lehet Dávid Ura (Zsolt 110)? Talán meg akarja őket leckéztetni? Annál több szeretet van Benne!
Igehely: Mk 12:28–34 Kulcsige: Mk 12:31 „A második ez: «Szeresd felebarátodat, mint magadat!» Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.”
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből… Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Ez a lényeg, e két parancsolattól függ a törvény és a próféták (Mt 22:40). Hogy lehet így szeretni? Jézus példájára nézzünk!
Igehely: Gal 5:22–23; Mt 11:27–30 Kulcsige: Mt 11:29 „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”
Az Úr Jézusnak olyan elvárásai vannak a tanítványai felé, amik az (ó)emberi természettel teljesen ellentétesek, sőt megvalósítaniuk is lehetetlen volna, ha nem Ő lenne a Mesterük. Ismeri vérmérsékletünket, láthatatlan harcainkat, és tisztában van az emberek között való forgolódásunk minden aspektusával. Ezért beszél a megterhelődésről és megfáradásról, a lélek nyugtalankodásáról, amik rendszerint az emberi kapcsolatokban kialakuló egyenetlenségek, konfliktushelyzetek és a saját gyengeségünkre való összpontosítás miatt következnek be.