Igehely: Jób 38:1-15; Kulcsige: Jób 38:4 „Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat!”
A Jób történetét az életről szóló fontos kérdések szövik át. Vannak élesen megfogalmazott kérdések, melyek Jób és barátai ajkáról elhangzanak. A mindenkori olvasóban is megfogalmazódhatnak akár kimondatlanul is kérdések: hogyan történhetett meg mindez Isten kezdeményezéséből (1:7-8, 2:2-3)?
Igehely: Zsolt 150:1-6; Kulcsige: Zsolt 150:1 „Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!”
Ez a zsoltárrész méltó befejezése a Zsoltárok könyvének. Többek között az az érdekessége ennek a résznek, hogy mindegyik versben Isten dicséretére serkenti az olvasót: Dicsérjétek az Urat! Ezzel a felhívással és buzdítással találkozhatunk a mai napon. Miért dicsérjük az Urat?
Igehely: 5Móz 28:1-14; Kulcsige: 5Móz 28:6 „Áldott leszel jártodban-keltedben.”
Isten áldása nem más, mint jósága és kegyelmessége azok felé, akik félik Őt. Ez az áldás kihat a közösségi és egyéni életre egyaránt. Isten áldást ígér az egyén munkájára, bárhova is menjen, bárhonnan is jöjjön a feladata végett.
Igehely: Ézs 51:1-3; Kulcsige: Ézs 51:2 „Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra, és Sárára, aki szült benneteket! Csak egymaga volt, amikor elhívtam, de megáldottam és megszaporítottam.”
Isten áldásához tartozik a megsokasítás vagy megszaporítás. Ez érvényes volt Ábrahám és Sára életében, és még számos más esetben is. Ézsaiás próféta vigasztalja a népet, hiszen a bűneikért kemény árat kellett fizetniük. Odalett Izráel dicsősége, az ifjak sokasága. Minden kopár és kihalt lett.
Igehely: Kol 1:12-14; Kulcsige: Kol 1:12 „Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek.”
Az afrikai karre nyelvjárásban a hálaadás kifejezése a következő: „leülni valaki előtt a földre”. A hálás afrikai elmegy jótevőjének a házához, leül a kunyhó előtti talajon, miközben egy szót sem szól. Csöndje jelzi hálaadását. Aki hálás Istennek, az leül Isten előtt, és élvezi a jelenlétét.
Igehely: 2Sám 6:1-23; Kulcsige: 2Sám 6:12 „Jelentették Dávid királynak, hogy megáldotta az ÚR Óbéd-Edóm háza népét és mindenét az Isten ládájáért. Elment ezért Dávid, és örvendezve elvitte az Isten ládáját Óbéd-Edóm házából Dávid városába.”
Ez a vers azzal az esettel van kapcsolatban, amikor Isten ládája hosszú idő után a filiszteusoktól végre hazakerül. Kitörő lelkesedéssel fogadta a nép Isten ládájának hazatérését.
Igehely: 1Thessz 5:1–8; Kulcsige: 1Thessz 5:6 „Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!”
Nap mint nap mulandó dolgokban forgolódunk, ami éppen az ellenkezője az odafelvalókkal, örökkévalókkal való foglalkozásnak. Ti azonban, testvéreim, gondolkozzatok másképp!
Legyünk éberek! Aki éber, az teszi a dolgát, nem alszik, koncentrál, célratörő, összeszedett. Nem retteg attól, hogy vajon most jön-e vissza az Úr, és neki mindenképpen meg kell felelnie, hanem a helyén van, teszi a dolgát, amit Isten rábízott. És ha valamit nem ért, hát megkérdezi őt. Jézusra néz, nem önmagára, nem az ellenségre, mert ezek csak akadályoznák.