Igehely: Gal 1:11-12; Kulcsige: Gal 1:11 „Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől való.”
Az evangélium legtöbbünk számára azt az írást jelenti, amely elbeszéli Jézus életét. A profán görögben az evangélium jó hírt, vagy örömhírt jelentett, különösképpen győzelmet bejelentő hírt. A római béke, az istenként és szabadítóként tisztelt császár életének fontosabb eseményei is „evangéliumok” voltak az ünneplő nép számára. De a keresztyén szóhasználat kétségtelenül az Ószövetségtől kölcsönözte az evangelizálni (győzelmi jó hírt hirdetni) igét. Ennek a szónak Ézsaiás könyvében lesz kifejezetten vallásos jelentése, különösen az úgynevezett Ebed Jahve (az Úr Szolgája) – énekekben (Ézs 42:1-4; 49:1-6; 50:4-9; 52:13-53:12). Ezekben az Úr Szolgájának a feladata, hogy megszabadítsa, megváltsa Isten népét. A hagyomány szerint ez a szolga a Messiás. Isten népe viszont a Messiás személyében egy embert várt, aki emberi eszközökkel, politikával, fegyverrel szabadítja föl a zsidóságot az elnyomástól.
Pál apostol hangsúlyozza, hogy az a győzelmi üzenet, amit ő hirdet, nem embertől származik, hanem az Isten Jézus Krisztustól. A Biblia nem emberi megoldásokat hirdet, hanem az Isten győzelmi kinyilatkoztatását.
Győri Gábor
Növeli hitünket
Igehely: 2Thessz 1:1-5; Kulcsige: 2Thessz 1:3 „Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön-nő, és az egymás iránti szeretet gazdagodik mindnyájatokban.”
Luther a szeretet és a hit összefüggéséről ezt írta: „a hit abban tér el a szeretettől, hogy a hit személyre, a szeretet pedig cselekedetekre vonatkozik. A hit eltapossa a bűnt, kedvessé teszi és megigazítja az embert. Miután pedig az ember kedves és igaz lett, a Szentlélek megajándékozza őt a szeretettel, hogy szívesen cselekedje a jót.” Máshol, tömörebben így fogalmazott Luther: „A hit tehát a cselekvő, a szeretet a cselekedet”. Pál apostol tanításai alapján jutott el erre a következtetésre, aki azért hálás szüntelen, mert a thesszalonikai testvérek hitben is és szeretetben is növekednek. Ha a két terület közül bármelyik csorbát szenved, akkor torz lesz keresztyén személyiségünk fejlődése.
Hit és szeretet Jézusban egyesül. Ő az a személy, akiben hinnünk kell, és az Ő szeretetét szükséges elsajátítanunk. Posztmodern társadalmunkban ezek az értékek elvont fogalmakká korcsosultak. Sok baptista testvért ismerek, akik nem hiszik el, hogy Jézus valódi változást hozhat az életükben. Vannak olyanok is, akiknek szilárd a hitéleti meggyőződésük, de mások felé csak elvárásokat fogalmaznak meg, a szeretet nem érződik életükben. Az egészséges növekedéshez gyakorlati hitre és cselekvő szeretetre van szükségünk.
Győri Gábor
Új hozzászólás