Igehely: Zsid 2:3b-4; Kulcsige: Zsid 2:3b „Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra.”
Úgy tűnik, e levél címzettjei már a második–harmadik generációt képezték (v. ö. Bír 2:10). Ezért emlékeztetni kellett őket a tekintélyt képező forrásokra. (2Kor 11:3–4) Az evangélium nem szorul modernizálásra, mert sosem avul el, hiszen isteni és örökkévaló.
Igehely: Zsid 2:1-3a „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először?”
Az apostolnak „sok, és nehezen megmagyarázható mondanivalója volt” az Úr Jézusról, a nagy üdvösség Szerzőjéről (5:11). Olyanoknak ír, akik valamikor jól indultak a hitben, de közben elbizonytalanodtak, szinte „elsodródtak” az Úrtól.
Igehely: Zsid 1:13-14; Kulcsige: Zsid 1:13 „Az angyalok közül kinek mondta valaha: «Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem»?”
Ezen a héten megvizsgáltuk az Úr Jézus Krisztus viszonyulását a teremtéshez, a végidőkhöz, az Atya Istenhez, az angyalokhoz és az emberekhez. Láttuk az Igében, a mai korban az Ő nagyságát.
Igehely: Zsid 1:11-12; Kulcsige: Zsid 1:11 „Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha.”
„Azok elpusztulnak, de te megmaradsz…” (Zsid 1:11) Itt az égre és földre utal az író, melyeket maga Isten teremtett, melyek oly állandónak, rendíthetetlennek tűnnek, és mégis – el fognak pusztulni.
Igehely: Zsid 1:10 „Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég.”
Ha igaznak tudjuk elfogadni, hogy a Biblia egy Istenről beszél, és látjuk, hogy Jézus „Isten lényének a képmása”, (Zsid 1:3) akkor nem nehéz elhinni Jézus szavait: „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10:30) A múltban, a földön szolgálva sok beteget gyógyított, halottakat támasztott és bűnöket bocsát
Igehely: Zsid 1:9 „Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot: ezért kent fel téged Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.”
Nemrégen hallottam egy fiatalember bizonyságtételét, melyben beszélt arról, mennyire zavarta, terhelte sokáig az az igazságtalanság, melybe ő és mások is beleszülettek. Miért nincs igazság a földön? Miért nyomja el az egyik nemzet a másikat? Mit lehet ez ellen tenni?
Igehely: Jób 23:1–17; Kulcsige: Jób 23:13 „Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván.”
A Biblián keresztül megláthatjuk, hogy még a hithősök élete sem volt tökéletes. Bár tudjuk róluk, hogy szoros kapcsolatban éltek az élő Istennel, mégis kerültek olyan élethelyzetbe, vagy jutottak el olyan pontra, ahol panaszra nyílt a szájuk, vagy csupán megkérdőjelezték az Isten szeretetét, jóságát. Talán Jób életét tanulmányozva elismerhetjük: neki igazán volt oka a panaszkodásra. Ez lenne Isten terve? Így jár az, aki benne hisz? Hol a szeretet, hol a védelem? A keresztyén ember is kerülhet ilyen élethelyzetbe, ahol hasonló gondolatok, kérdések fogalmazódnak meg a szívében.