2022. június 19., vasárnap

DÉLELŐTT | 
„Legyetek férfiak, legyetek erősek!”

Igehely: 1Kor 16:10-18; Kulcsige: 1Kor 16:13 „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!”

Csodálatos meglátni azt, hogy Isten maga határozza meg, hogy milyen legyen szolgái magatartása, jelleme. Először is kulcsfontosságú annak a megértése, hogy Pál apostol állhatatosságról beszél a hittel és szilárdsággal kapcsolatosan. Az Isten embere mozdíthatatlan kell, hogy legyen a hitben. Ez sokszor tusakodással, komoly harcokkal jár, hiszen a Gonosz folyton támad.

A mai világ a hit fogalmával kapcsolatban sokat beszél pozitív gondolkodásról, mentálhigiénéről és sok más hasonló szemléletmódról, viszont a keresztyén hit Jézus személyére és munkájára tekint, abból merít erőt, amit Ő a kereszten tett. Áldjuk az Istent, mivel, ha ez a hit megvan, akkor vagyunk képesek a világ útvesztői között kitartani mindvégig a helyes úton. Ennek következtében tudunk szilárd jelleműek lenni egy erkölcstelen világban, amire bátorít is az Ige: – legyetek férfiak! – mivel ez az igazi erőre utal. Tehát az az igazán bátor, aki Krisztusra szegezve hitszemét, erőt vesz, hogy önmegtartóztatással és Istenbe vetett bizalommal éljen.

Az istentelen ember vakmerő, mivel Isten ellen lázad. Az Úr szolgája viszont bátor, mert tudja, hogy egy nemes ügyet képvisel. Nem kell megalkudnia a korszellemmel, mert erejét nem ebből nyeri. Aki igazi hittel él, az nem hanyagul éli mindennapjait, hanem elszántan, minden erejével igyekszik Istennek tetsző életet élni. Végezetül pedig nem szabad elfelejteni azt sem, amit a 14. versben olvasunk, hogy mindezek szeretetben mennek végbe, hiszen nem magunkat akarjuk felemelni, előtérbe helyezni, hanem a mi Megváltónkat. Magunktól nem lennénk képesek semmi jóra. Ki az, aki tökéletes? Áldott legyen az Isten, hogy kész minket az Ő ígérete szerint vezetni ezekben is!

Vágysz-e kedves szolgatársam, ilyen folyamatos hitbeli megerősödésre, amely által bátorságot, erőt nyersz, hogy a világban Jézust képviseld? Esetleg megalkudtál egy világias életmóddal? Ó, jöjj Krisztushoz, aki képes megerősíteni szolgáit, hogy helyes úton járva szolgáljuk a mindenható Urat!

Bihari Gergely

Imaáhítat: 

Imádkozzunk az apákért, hogy családjuk papjai legyenek! - 5Móz 6:5-9

Bibliaóra: 

A megbocsátás kegyelme – 1Móz 45:1-15; 50:15-21 (1Móz 50:20a)

DÉLUTÁN | 

Apák és gyermekek

Igehely: Ef 6:1-4; Kulcsige: Ef 6:4 „Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.”

A gyermekek az évek során változó módon viszonyulnak az édesapjukhoz. Vannak periódusok az életükben, amikor különösképpen ragaszkodnak hozzá, amikor az apát a világon a legnagyobb hősnek látják. Abban az időszakban az lesz a legvonzóbb, amit az édesapa mond, tesz, vagy éppen a foglalkozása. Mindenben követni szeretnék az apjukat. Akár pozitív, akár negatív példát látnak maguk előtt, az mindenképpen meghatározó lesz számukra, mivel az apjuk az abszolút példakép. Fohászkodnunk kell Istenhez, hogy édesapaként Istennek tetsző képet tárjunk eléjük!

Ha az édesapa nincs a helyén, akkor a családban káosz lesz. Tudnia kell mindig uralkodni indulatain. Sok férfi, amikor nehéz helyzetbe kerül a munkahelyén, vagy máshol, a gyermekeivel viselkedik kötekedően, és elkezdi ingerelni őket. Komolyan kell vennünk a gyermekeink nevelését, de nem szabad öntörvényűnek lenni, hiszen nem a saját gondolataink szerint kell irányítanunk őket, hanem az Úr szerinti gondolkodásmódra kell elvezetnünk őket. A nevelés alatt a táplálást érti az Ige. Fontos feltenni a kérdést, hogy mi mivel tápláljuk a gyermekeink lelkét. Szükséges az iskoláztatás és munkahelyválasztás, de nevelni kell őket arra is, hogy mindent Istenért tegyenek. Ez a legfontosabb! Ehhez nem kell pénz, hanem egy istenfélő édesapa kell, akinek fontos, hogy a gyermeke lelke mivel van tele.

Sokszor az édesapák azért haragosak a gyermekeikre, mert úgy érzik, hogy bár mindent megadnak nekik, a gyermekük mégsem elég hálás. Sokan emiatt a családot hátrahagyva elmennek akár évekre is egyedül külföldre, anyagi okokra hivatkozva. Ezzel nem lehet a gyermekeink szívét megelégíteni! Bármit adnánk nekik e földön, semmi sem tökéletes, mert a világon minden múlékony, ezért kell nekik az abszolút Tökéletest bemutatni. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha velük vagyunk! Nem hiányozhatunk mellőlük mulandó javakért. Igazán boldoggá, szabaddá egyedül Jézus teheti gyermekeinket. Mivel töltjük meg a szívüket? Fontos-e nekünk gyermekeink lelki táplálása? Kérjük Istent, hogy formáljon bennünket!

Bihari Gergely

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:15–22; Kulcsige: Mt 22:21 „Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”

Heti sorozatunkban nyomon követhettük az ellentétet, ami a krisztusi és a farizeusi gondolkodás között fennállt. Ezek a vezetők, akik a hit és az üdvösség útjának őrei kellett volna, hogy legyenek, valójában gyümölcstelen fügefák, engedetlen fiak és gonosz szőlőmunkások voltak. Egy újabb ravasz csellel próbálják lejáratni Jézust, hogy saját tekintélyüket védjék. A vége az lett, hogy saját csapdájukba estek, és önmagukat járatták le. Annyira megszégyenültek, hogy többet kérdezni sem mertek (22:46).